Mese

Sárkánymese

 

            Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Ennek a királynak volt egy eladósorban lévő lánya, Lili. A barnaszemű és barnahajú hercegnő azonban nem óhajtott még férjhez menni, és – atyja szerint – egyáltalán nem királyi sarjként viselkedett. Kedvenc elfoglaltsága volt, hogy a kastély környékén barangolt, hol lóháton, hol gyalogosan. Egy ilyen kirándulás alkalmával a királylány talált egy hatalmas tojást. Óvatosan betakargatta szerzeményét, majd ügyelve arra, hogy az nehogy megsérüljön, szépen lassan visszament a palotába.

            Első útja apja udvari tudósához, Őszszakállhoz vezetett. Lili kicsomagolta, amit talált és várakozóan nézte az idős tudóst. Őszszakáll a szemüvege fölött kinézve vette szemügyre a tojást, majd hümmögött párat, leemelt egy karmokkal díszített, csodaszép könyvet a polcról, és kinyitotta azt. A hercegnő kíváncsian kukucskált az öregember válla fölött a nyitott könyvbe, majd csodálkozva meredt a tojásra, ugyanis az írás szerint sárkánytojást talált. Őszszakáll megköszörülte a torkát, amivel magára vonta a királylány figyelmét, majd egy takaróba bugyolálta a hercegnő szerzeményét és így szólt:

- Lili hercegnő, nagy megtiszteltetésben van részed. Egy sárkánytojást találtál, és hogy ráakadtál, az minden bizonnyal nem véletlen. A gondjaidra bízott tojást melegen kell tartanod, majd a kikelő sárkánybébit is a legjobb tudásod szerint kell gondoznod. Az ifjú sárkánynak nevet kell majd találnod, ami nem lesz egyszerű feladat, hiszen kikelés után egyszerű barnák, vagy feketék a fiókák. Csak a második vedlés után derül ki, hogy melyik nemzetséghez tartozik új barátod.

- Értem Őszszakáll, de honnan fogom tudni, miként viselkedjek vele, mit tanítsak neki?

- Kezdetben elég lesz csak szeretned és óvnod a pici sárkányt, majd a színe kialakulásakor ráérsz azon gondolkodni, mire tanítsd meg őt.

- Milyen színű lehet egy sárkány, kedves öreg tudósom?

- Amennyiben közrendű sárkánytól származó tojást találtál, a kifejlett példány barna marad, csak a nyakán egy széles sáv fogja jelezni, hogy melyik nemzetséghez tartozik. Ha piros lesz a nyaksáv, akkor tűz-sárkányról beszélhetünk, ha zöld, akkor föld-sárkányt találtál, ha kék szín jelenik meg rajta, akkor víz-sárkány lett, ha pedig ezüst, akkor levegő-sárkányról van szó. Alapvetően ez a négy fajta van, na meg rajtuk kívül még egy. Mégpedig a gyönyörű szénfekete, arany nyakörves, de ne akard, hogy egy ilyen példány rejtőzzön a tojásban!  Ugyanis ő a rossz, a gonosz sárkány, aki már fióka korában fekete. A gonosz sárkányok minden példánya fekete, ők mindannyian királyi vérből származnak, általában a szüleik nem azonos nemzetségűek. Egyébként a barna fiókából is lehet a második vedlés után fekete, azonban a feketén kikeltek nagy általánosságban nem változtatják meg vedléskor sem a színüket. Persze az előre semmiképpen nem tudható, hogy milyen sárkányka lakik a tojásban. Visszatérve a szerencsés esetre, ha a sárkánygyerek egész teste a második vedlés után sáv nélkül pirosra, zöldre, kékre, vagy ezüstre változik, akkor a jelenleg is uralkodó sárkányok gyerekével van dolgod.

- De Őszszakáll, miért nem tudok én sárkányokról, főleg miért nem találkoztam még eggyel sem?

Az udvari tudós elmosolyodott a bajusza alatt, majd a hercegnő arcát megsimogatva válaszolt:

- Biztos, hogy találkoztál már velük Lili, csak nem láttad őket. Remekül el tudnak rejtőzni, elég félénk jószágok, viszont ha okuk van rá, szörnyű dühösek tudnak lenni. Amikor melegszel a kandalló mellett, vagy megfő a vacsorád, a tűz sárkány van a közeledben. Jólesően összegömbölyödsz a melegben, örömmel eszel. Ezt a sárkány látja, és örül neki, ráadásul, ha még kedvel is téged, akkor szelíden viszonyul hozzád. Ugyanez vonatkozik a föld sárkányurára is, hiszen a fák koronája, a mező zöldje, ha akarod, elrejt, ráadásul az erdő csöndjét hallgatva mély elégedettséget érzel. Ha bármilyen vízbe belemész, és pancsolni támad kedved, biztos lehetsz benne, hogy egy sárkánnyal úszol, lubickolsz. Ha pedig a szél játékosan beleborzol a hajadba, enyhet ad a nyári forróságban, akkor tudnod kell: éppen egy levegő-sárkány játszik veled.

- Igazad van, öreg barátom, valóban mindent megtapasztaltam már, amiről beszéltél. De milyen, amikor dühösek?

- Nos királylány, ok nélkül nem tombolnak a sárkányok. Egy fákat kicsavaró szélvihar, a vizek áradása, erdőtüzek és földrengések mind azt jelentik, nincs egyensúly, dühösek a sárkányok. Ilyenkor néha még egymással is összecsapnak, de ők mégis sokkal bölcsebbek, mint mi, emberek vagyunk. Hamar lecsendesedik a dühük, és utána mindig helyrehozzák, amit a tombolásuk alatt leromboltak, és ebben segítenek is egymásnak. Lehet, hogy különböző nemzetségűek, mégis az egyensúlyban érzik jól magukat és tesznek is érte.

- Akkor azt az esetet kivéve, amikor fekete bébi kel ki, nincs félnivalóm a tojáslakótól, igaz?

            - Igaz. Most menj Lili, és vigyázz a tojásra! Tartsd melegen, mindig legyen rajta takaró!

- Köszönöm Őszszakáll, megyek.

- Ha kikelt a kicsike, szólj és megnézem!

- Így lesz! – válaszolta a királylány, majd a puha takaróba bugyolált tojást visszavitte a szobájába. Az egyik kanapéját a kandalló mellé tolta, egy meleg ruhákkal kibélelt fűzfavessző kosárba tette és kíváncsian figyelte a sárkánytojást. Feszültséggel és várakozással telt el három nap, mire az első repedés megjelent a tojáson. A hercegnő figyelmesen nézte a tojáslakó igyekezetét, majd odament a kosárkához, és óvatosan segédkezett abban, hogy a pici sárkány végre kikelhessen. A sárkányfióka egészen kimerült a kikelés nagy munkájában, a levegőt sűrűn véve vackolta be magát a meleg ruhák közé, miközben Lili a tojás maradványait takarította el a sárkánybölcsőnek kinevezett kosárból.

A hercegnő végre minden figyelmét az újszülöttnek szentelhette, így a kosár mellé ült és kedvtelve nézegette a jövevényt. A barna fiókának egy nagyobbacska gyíkra emlékeztető feje volt. Nagy, kerek szeme smaragdzölden fénylett, benne a függőleges fekete pupilla érdeklődve, de máris barátságosan tekintett Lilire. Karmos mellső és hátsó végtagjai még kissé gyengék voltak, de a formájukon máris látszott, hogy milyen erőteljes és hatalmas jószág lesz hamarosan a gazdájuk. A sárkánybébi szárnya összehajtva, nyugodtan hevert a fióka oldalán, nyílhegy végű farka néha-néha megmozdult, amikor a pici szimatoló orrlyukai valamilyen új illatba ütköztek. A királylány bizalommal telve, de mégis óvatosan nyúlt be a kosárba, nem akarta a pöttöm sárkányt megijeszteni. Az pedig, mint egy hálás, simogatásra vágyó kiscica törleszkedett a lány kezéhez, miközben érdekes, de barátságos kurrogó torokhangokat hallatott. Lili lágyan simogatta a pikkelyes bőrt, miközben halkan beszélt a fiókához:

- Üdv a világon, Sárkányka. Ameddig nem találok neked valami szép nevet, így foglak hívni. Most átmegyünk apám udvari tudósához, Őszszakállhoz. Már ő is nagyon kíváncsi ám rád! Ne aggódj csöppség, alaposan bebugyolállak, hogy meg ne fázz!

Ezzel a hercegnő betakargatta a fiókát, és átsietett vele az öreg tudóshoz.

Őszszakáll elégedetten nézegette a sárkánykölyök fénylő, zöld szemeit, bizalmatlanul fenyegető testtartását, amikor közeledett felé. Percről-percre erősödött a kicsi szörny, már egyre biztosabban állt a lábán. A tudós vizsgálódó tekintete nem tetszett a fiókának és ezt kifejezésre is juttatta, kitárt szárnyaival, csapkodó farkával, és a torkából gomolygó füstfelhővel. Az öreg elmosolyodott és biccentett Lilinek, hogy menjen közelebb a pöttömhöz. Amint a királylány a kicsi közelébe ért, a fióka össszecsukta a szárnyait, és hízelegve a lányhoz simult. A hercegnő vigyázva bebugyolálta pártfogoltját a takarójába, és elkezdte ringatni a picit. Amikor a fióka elaludt, Lili lerakta, hogy zavartalanul pihenhessen, ő pedig az öreg tudóssal együtt belemerült a sárkányos könyv tanulmányozásába, hiszen elképzelése sem volt arról, miként kell gondozni a parányi szörnyecskét. Sárkányka álmában tüsszentett egyet, és amikor a királylány ránézett, észrevette, hogy tüzet fogott a bébi takarója. Odaugrott a csöppséghez, gyorsan kivette a takaróból, ami a padlóra hullott. Miközben a királylány védőn magához szorította a fiókát, az anyag tüze is ellobbant, foszlányai már csak parázslottak a palota kőpadlóján. Lili lerakta a bébit, hogy az megismerkedhessen a tűzzel.

A pici sárkány kitárta a szárnyait, majd a száját is és ráfújt a takaró maradványaira. Azok ismét felizzottak, miközben a kölyök büszkén nézett föl a hercegnő arcába. A királylány mosolyogva simította végig a sárkány hátát és így szólt:

- Nem kell tovább gondolkodnom a neveden, ugye Parázs? 

Meló-sztori *** Következő epizód

Mint azt már az előzőekben írtam, Királylány és Hercegnő igen jó nexusba keveredett. A Királylány - miután megcsömörlött a neten bonyolított randiktól - elhatározta, hogy máshol próbálkozik. Ki is nézett magának a műhelyben egy srácot, aki - hiába volt neje, plusz egy gyerkő is - úgy tűnt, a szemezésen és mosolyon kívül másra is vevő. Nevezzük a fickót - csak az érthetőség kedvéért - Janinak. Persze Királylány igyekezett a Főnök előtt titokban tartani a vonzalmát, lévén a boss nehezen emésztette volna meg a tényt. Elvégre Jánosunk fiatalabb, jóképűbb volt nála, nem beszélve a tényről: a Királylány erősen érdeklődött Jani iránt, míg ezt a Főnökkel kapcsolatban igazán nem mondhattuk volna el. Ne is szépítsük tovább a dolgot, mondjuk ki: a bosst elővette volna minyima az irigység, és hát bizonyára nem nézte volna sokáig tétlenül, ha kitudódik a dolog.
A Királylány - miután verbális és non-verbális módon is megbizonyosodott róla, hogy semmit nem értett félre, Jánosunk vevő a titkos viszonyra - hamarosan rálépett a következő lépcsőfokra.
Egy délután, munkából hazafelé menet közölte a Hercegnővel, hogy elérkezett a pillanat, kész a haditerv. Miszerint őhölgysége másnap beteget jelent a Főnöknél, a Hercegnő a műhelyben - főként János hallótávolságán belül - jó hangosan sajnálkozik a váratlan, ámde nem súlyos rosszullét miatt, amiből a Jani bizonyára érteni fog, és a tettek nemes mezejére lép.
És lőn. Királylányunk beteget jelentett, a Hercegnő teleharsogta a műhelyt, majdan a két nőszemély várakozó álláspontra helyezkedett. Eltelt egy óra, majd kettő, amikor is a Királylány felhívta a titkárnők gyöngyét megérdeklődvén, mégis mi az ábra? A Hercegnő leballagott a műhelybe, körülnézett, majd közölte barátnőjével a tapasztaltakat: A Jani itt van, de nem úgy tűnik, hogy éppen beleszakadnak a melóba. Ha engem kérdezel, ez is csak egy pasi, aki a ráutaló magatartást per pillanat valamiért nem akarja érteni, úgyhogy szerintem jobban jársz, ha egyenesen megmondod neki, mi lenne a dolga. Úgyis mindjárt felmennek a konyhába reggelizni, beszélj vele!
A Királylány is így gondolta, így a Hercegnőtől elbúcsúzott, hogy minél előbb tudjon beszélni titkos szívszerelmével.
Ugye, azt nem felejtettük el, hogy Jánosunk nős paskó, akinek eszében sincs váltani, csak némi izgalomra vágyott? Ugyanis ez az elkövetkezendő történések miatt igen horderős információ...
Szóval a Hercegnő úgy volt vele, hogy most már a Királylány intézze egyedül a szexuális életét, és egyébként is, minek oda szócső, ahol az elviek már egyébként is le vannak zsírozva?
A titkárnők gyöngyszeme vissza is caplatott a helyére, majd nem sokkal azután, hogy nekiállt átnézni az időközben a mérnökök által az asztalára pakolt árajánlatokat, a Főnök is bement a saját szobájába, és magára csukta az ajtót.
Kisvártatva azonban a Főnök beinvitálta a szobájába a titkárnőjét, és feltette neki a keresztkérdést:
- A mobilod huszas, vagy harmincas?
- Harmincas - lepődött meg a lány, és immáron igen figyelmesen vizslatta a boss arcvonásait. A Főnök egy mély sóhaj kíséretében a Hercegnő orra elé dugta a mobilját, amelyben a következő SMS virított: "Én is rettenetesen kívánlak, de most nem tudok kimenni hozzád."
A boss - miután látta, hogy titkárnője pókerarccal értelmezi a szöveget, ismét kérdezett, azért lássuk be, hangyányit ostobát:
- Ha a szöveg alján virító számot felhívom, akkor az fog jelentkezni, aki az SMS-t küldte?
- Minden bizonnyal - hangzott a válasz, és erre a Főnök már emelte is a céges vonalas telefont, elvégre az titkosítva volt, így a mobilon maximum az "ismeretlen szám" villoghatott.
A boss fülelt, és hitetlenkedve hallgatta a kagylóból kihallatszó, illetve a konyhából ugyanolyan ütemben behallatszó csörgéseket.
A Főnök kirúgta maga alól a széket, és a konyhában reggeliző munkatársakhoz loholt. A komolyságát megőrizve próbálta értelmezni az elé táruló látványt, hiszen a srácok nyugodtan falatoztak, csak János hallózott bőszen a telefonjába.
A boss rászegezte a tekintetét a meglehetősen jóképű, ámde igen meglepett Janira és megkérdezte:
- János! Tudja maga, hogy milyen SMS-t küldött nekem?
- Igen - rebegte a kérdezett, majd egy kicsit magára találva folytatta: - De nem oda szántam.
- Hát mertem remélni! - ezzel a Főnök szabályos hátraarc után dúltan visszament a szobájába.
A Hercegnő előkapta a telefonját és sietve bement a női mosdóba, ahol első lépésként könnyesre vihogta magát, másodikként felhívta a Királylányt.

Uraim!
Titkos viszony esetén óvakodjanak attól, hogy a főnökük keresztnevét adják a hölgynek, bármennyire is besorszámozzák - miszerint: Pisti5. Mert a mellékelt ábra szerint van rá esély, hogy nem oda megy az a fránya SMS, ahová szánták.
Illetve azt is javallanám, bármennyire is "ész megáll" állapotba kerülnek a hölgy nem éppen visszafogott üzenetétől, használják az SMS olvasásakor fellelhető "válasz" funkciót, mert azzal sokkal nehezebb a fentiekhez hasonló, kellemetlen helyzetbe kerülni.
Ellenben ha a hölgykoszorú szórakoztatása volt a cél, akkor egy hangot sem szóltam, mert az legalább sikerült!  :-)

Vélemény a Reményhajsza II-ről

Sziasztok!

http://olvasnijo.blogger.hu/2012/05/03/sylvia-river-remenyhajsza-ii

:-DDD

Köszönet érte a bloggernek!

Meló-sztori :-)

Sziasztok, Kedves Olvasók!

Bocs az eltűnésért, csak egy kissé elhavazódtam, illetve a netördög is működött rendesen. :-(

Az alábbi történetnek nem sok köze van a Reményhajszához, de azért remélem, tetszeni fog Nektek!

Egyszer volt, hol nem van, volt egyszer egy autókkal foglalkozó cég, amely ügyvezetői titkárnői pozícióba munkatársnőt keresett. Az állás meghirdettetett, a jelentkező meghallgattatott, és a kölcsönös szimpátia hatására a pályázó munkatársnővé avanzsált.
Hősnőnk egy olyan környezetbe csöppent bele munkailag, ami nagyon is megfelelt neki. Több hónapos álláskeresés eredményeként született meg az eszményinek látszó munkahely: relatív tisztességes munkabérért, ráadásul nem a világ végén, vagy az Isten háta megett volt a hely. Ugye, hogy kimondottan meseszerű? :-)
És akkor a kollektíva: 22 pasas és 1 hölgyemény + immáron a mi Hősnőnk. Nem is csoda, hogy a szépreményű új munkatársnő egyből Hercegnő lett. Nyilván a Királylány címet eszébe sem jutott vitatni, hiszen az teljesen jogosan, az anyaggazdálkodói munkakörben tevékenykedő hölgyeményt illette.

Királylányunk magánélete éppen romokban hevert, a válófél kínjaival küzdött. Pillanatnyilag még nem azt az időszakot élte, amikor a válás tragédiája elkezdett volna erősen hasonlítani a megkönnyebbülésre, de azért már ekkor sem zokogott naphosszat. Az idő persze telt, Hősnőnk beilleszkedett, a kollégáival lazán összebarátkozott. Egyszem kolléganőjével szoros barátságot kötött, és munkaidőn kívül is rengeteget voltak együtt.

Ennél a pontnál kell megemlíteni a Főnököt is, aki meglehetősen laza figura volt, ráadásul a fejébe vette: a hölgymunkatársakat bizony ki kell kupálni, nehogy már megszeppenjenek az őket körülvevő férfinéptől! Ebből következően számos esetben előfordult, hogy a munkamegbeszélés végén a lányoknak igehirdetés következett, leginkább a "hogyan kezeljük a pasasokat?" témakörön belül, tekintettel főként a Királylány problémáira. Hősnőink mellesleg remek hallgatóságnak bizonyultak, pillanatok alatt rá tudtak hangolódni a Főnök kacifántos, mellesleg a paskókat sem kímélő gondolatmenetére, és mivel mindkét fél bőven meg volt áldva humorérzékkel, igen vidáman teltek ezek az alkalmak. Nyilvánvaló, hogy munka szempontjából sem volt ezzel baj, mi több, vidám és hatékony munka folyt, igen ritkán fordult elő a meló miatti gyomorgörcs. Márpedig ez már akkoriban is nagy szó volt!

A főnöki okítás, a baráti beszélgetések és az idő előrehaladtával a Királylány kisvártatva átértékelte a feleségként derékba tört karrierjét, így rövid úton elhatározódott: be kell pótolni, amit nejként kihagyott, tehát jöjjék is, de üstöllést a pasizás elnevezésű tevékenység! És hát mivel napközben a munkahelyén tartózkodott - szép vagy sem - a munkahelyi számítógépével különféle randioldalakra regisztrált.
A Királylány nickneve Cirmi33 lett, érkeztek is a levelek garmadával. Ha levelezés helyett chatelt a kishölgy, bizony előfordult, hogy 8-10 pasassal "beszélgetett" egyszerre.

Egy ilyen alkalommal a Főnök behívatta a Hercegnőt, és megkérdezte: Melyik oldalon és milyen néven van regisztrálva a Királylány? A titkárnők gyöngye ismerte már annyira a Főnököt, hogy tudta: nem retorzió, hanem egy kis poén van kilátásban, így segített a bossnak regisztrálni, aki megköszönte a közreműködést, és vadonatúj nicknevének birtokában magára csukta az irodája ajtaját.

A titkárnő visszatérte után a Királylány enyhén skarlátos arccal, halkan olvasta fel, hogy milyen szépségeket írt neki egy új lovag. Miszerint: bizonyára gyönyörű a szemed, netán kék? Azt gondolom, őrült szexi csaj vagy, akinek a formás lábát látni engedi a miniszoknya, a blúzod nyilván elegáns, de lefogadom, hogy nem állig begombolt... Ilyen és ehhez hasonló mondatok érkeztek a Királylánynak, aki ettől egy pindurit be is zsongott, hiszen nem a szokott 2 mondat után talit feldobó, csak szexpartnert kereső fickót feltételeztek a többihez képest határozottan finom, és nem annyira direkt szavak.
Hősnőnk a barátnőjét hallgatva csak magában pukkadozott a visszafojtott vigyorgástól, ugyanis a fejében körvonalazódott egy terv. És lőn! Hercegnőnk is felhaladt ama randioldalra, villámsebesen regisztrált, majdan rákattant a Főnököt rejtő nicknévre.

A csukott irodából pillanatokon belül a Főnök enyhén meglepett, hangyányit talán ideges hangja szólította a titkárnőt, aki arcvonásait moderálva nyitott rá a számítógépe képernyőjére meredő férfiemberre. A Főnök odaintette beosztottját, rábökött a monitorra, ahol meg volt nyitvan a randioldal chatszobája, azonban ott nem csak Cirmi33-tól, hanem valami Bluebird nevű nőszemélytől is volt üzenet. A Királylánnyal kapcsolatos játékában megzavart Főnök tanácstalanul nézett fel Hősnőnkre, hogy most akkor mit csináljon? A Hercegnő kedvesen rámosolygott a bossra és azt tanácsolta neki, legyen udvarias, ha már szóltak hozzá virtualice, válaszoljon. A férfiember elhatározódott, odavetette még az oké, köszi, csukd be magad után szavakat, és máris elkezdte ütni a billentyűket.
A Hercegnő kíváncsian olvasta, hogy mit írt neki a boss, hiszen ő maga volt a játékot megkavaró Bluebird.
A Főnök udvariasan érdeklődött, hogy Bluebird mit csinál, hol dolgozik. A lány nem fedte fel magát, csak elkezdett áradozni a szuper melóról, a remek kollégákról és - minő skandallum! - a kedves, meglehetősen emberi és szimpatikus főnökről.
A másik fél - nyilván nyuszit szándékozott ugrasztani a bokorból - rövid úton feltette a kérdést, hogy milyen a főnök az ágyban? A Hercegnő - lévén, remek tanítvány volt, és már egy jó ideje egyébként sem kapott infarktust a hasonló beszólásoktól - erre azt találta válaszolni, hogy azt nem tudja, hogy az ágyban milyen, de az íróasztalon nem olyan rossz. A paskó - látva, hogy nem jött be a terve - visszatért a humoros, mégis normális hangnemre, és a továbbiakban csak jópofa idétlenségekkel szórakoztatta nicknév mögé rejtőzött titkárnőjét.
Késő délutánra járt már az idő, amikor Bluebirdhöz megérkezett a kérdés: és meddig tart a munkaidőd? A Hercegnő felnézett az órára, és látva, hogy bizony hamarosan valóban vége a munkanapnak, csak ennyit írt vissza: - Ötig. Úgyhogy örülnék, ha meginnád a kávédat, mert elmosnám a csészédet, és mennék haza.

A titkárságot a főnök irodájától elválasztó csukott ajtó ellenére tisztán hallatszott a billentyűzettartó sín zörrenése és a fal által megállított, lendületesen hátralökött forgószék zaja. Hamarosan nyílt az ajtó, a Főnök megtorpant a küszöbön, majd csípőre vágott kézzel, mégis vigyorogva közölte a titkárnőjével:
- Te bestia!
Erre már a Királylány is felkapta fejét, és értetlenül nézett a kollégákra. A Főnökből immáron a hangos nevetés tört ki, és az anyaggazdálkodóhoz fordulva mondta: - Jól van Cirmikém, hagyd abba a monitor bámulását, mert a végén még megárt a szép kék szemednek! Szedd rendbe magad csillagom, mert itt a nagy ismerkedés közben az elegáns, mégsem konzervatív blúzod kicsúszott a miniszoknyádból, és ha ilyen slendriánul mész a randidra a Vasasszony Bisztróba a Főnök54-gyel, ki fog ábrándulni belőled!
A Királylánynak egészen gyorsan leesett, hogy megvezették, és a Hercegnőre meredve megjegyezte: - Te tudtad, és nem szóltál! Olyan dög vagy!
Pár pillanatnyi csend után mindhárom résztvevőből egyszerre pukkadt ki a nevetés, a lányok kedélyesen összeszedték a főnöki irodában a kávézás romjait, a férfi pedig átment a mérnöki irodába, hogy a következő munkanapra vonatkozóan váltson pár szót a fiúkkal.

  

Ha az ebállat fürdik... :-)

EBMONOLÓG

  

Most, hogy már szinte éjjel-nappal füttyögnek a madarak, tényleg nem bírsz magaddal? Miért van az, hogy átlag négyhavonként megbomlik az agyad? Soha nem jutott még eszedbe, hogy ilyenkor mit teszel velem? Nem mondom, a természetes vizekbe szinte azonnal belevetem magam, de ez a kád dolog nem szép tőled. Tudom, hogy faorrú vagy, de nem lehet, hogy ennek a samponnak a szaga valóban tetszik neked! Jelzem, éreztem, hogy készülsz valamire, hiszen séta után nem adtál enni, és elővetted a törölközőmet is. Ekkor már tudtam, hogy gáz van, és az is világos volt, hogy MEG AKARSZ FÜRDETNI. Köszönd a neveltetésemnek, hogy nem bujdokolok világgá, és a HOPP parancsra tényleg abba a bébiszagú, habos löttybe vetem magam, amit a kádba raktál! De megjárod te is, hiszen a nap is lemegy, ameddig a víz átáztatja a bundámat. Na, azért! Ezer mákod van, hogy a fülemet bevattáztad, és a szemembe nem kened bele ezt a samponnak nevezett undormányt! Ügyes vagy, látod, ezt most jól csinálod! Sokkal jobban, mint a kutyakozmetikus. Hiába, szeretlek. Ilyenkor ellágyulok, és úgy gondolom, hogy mégiscsak megérdemled a Gazda nevet. Méééég, masszírozz egy kicsit! Na! Süket vagy? Bezzeg, amikor észreveszek egy macskát, már a fülem tartásából látod, hogy mikor készülök indulni, most meg nem érted a felpúpozott hátamat, az ívbe hajló farkamat, a toporgó lábaimat, a felemelt orromat, és a kéjes nyögéseimet! Uram segíts! Képes vagy fél órán keresztül leáztatni rólam ezt a habos trutymót akkor, amikor vízórád van? Ha rám hallgattál volna, el sem kezded! Látszik, hogy te sem tudod, mit is akarsz! Ameddig áztattál, nem szabadott rázogatnom magam, most meg egymás után többször is kéred. Szerencséd, hogy kettőnk közül én vagyok az értelmesebb és a toleránsabb. Itt van, fröcsköl a lé a bundámból, most végre boldog vagy? Hurrá! Kint vagyok! Hozd a törölközőket, aztán törölgess! Azt legalább szeretem. Ezt nem hiszem el! Szinte már bizonyos, hogy megvesztél! HAJSZÁRÍTÓ? Nekem bundám van, te csökkentértelmű, nem hajam! Jól van, ne pattogj! Megyek már! Remélem, leszárad a karod tőből! Vagy legalább ez a melegszél-gép elromlik! Na, azért! Ez a száraz törölköző itt a hasam alatt nem is olyan rossz ötlet. Még a KEFE is? Átképzed magad, drágám? Azt persze mélyen elhallgatod előlem, hogy az elődöm, a szetter sem volt fürdésileg maga a tökély. Őt be kellett raknod a kádba. Meg elbujdokolt. Van benned egy kis szadista felhang azért. Ahelyett, hogy megértetted volna őt – és persze engem is – elvitted a kutyakozmetikushoz. Ezért döntöttem úgy, hogy én engedek az erőszaknak. A haverok mesélték a téren, hogy a nagy előd bizony a nyíróollót is megharapta! Egy szetter! Belátod már, hogy a FÜRDÉSSEL mennyire ki lehet hozni a kutyát a sodrából? Mit gondolsz bogárkám, neked miért nincs bundád? Azért bizony!Mert már  leázott! Most meg télen kell a kucsma, kesztyű, nagykabát!

Szóval mindjárt száraz vagyok… Mennyit is vacakoltál ezzel a szárogatással? Két vagy inkább három órácskát? Probléma egy szál se, nézzük, mit kell tenned: Kifertőtleníted a kádat, felmosod a lakást, stb. Eressz, látni akarom, hogy mit műveltél!

Mit tettél te szerencsétlen! Igen, tök jól látod! Dupla olyan széles lettem, mint tegnap voltam!

Most mit mondok lent a többieknek? Megfürdettek és ez csak a szőröm? Ugyan eddig sem voltam egy etióp alkat, de most, hogy feltunningoltad a szőrömet, olyan széles a hátam, mint egy teniszpálya. Pedig már olyan remekül rám simult! Most meg szálanként megszámolhatod.

Ilyen megaláztatás után akár már enni is adhatnál! Hiába, a jó szívem! De legalább fürdés szempontjából egy időre megnyugszol. Egyébként más bajom tényleg nincs veled. Legyen, bevallom, igen, határozottan az elviselhető kategóriába tartozol. Tudsz főzni – isteni ez a csirkenyak rizzsel és zúzával! – játszol is velem, szeretsz is, nyaralni is elviszel, nem követelsz sokat – el ne szálljon az agyad, keveset se! – és rengeteget simogatsz. Lehet, hogy most mégsem szököm meg. Majd a következő fürdetés előtt, de ezt még átgondolom. Kimerítő volt a délelőttöm, meg a kaja sem volt rossz, úgyhogy most hagyjál egy kicsit aludni! Jut eszembe! Nem volt egy utolsó ötlet tőled ez a párna! Jól van, ne rinyálj már ennyire! Veled maradok, üsse kavics, még meg is bocsátok, csak hagyjál végre aludni egy kicsit!

Egy vélemény a Reményhajsza I-ről

Sziasztok!

Csak egy linket teszek közzé, és már itt sem vagyok! :-))))


http://olvasnijo.blogger.hu/cimke/sylvia%20river

Ha már blog...

Sziasztok, újra én, újra itt! :-)

Belátom, nem volt valami jó húzás tőlem ez az ideiglenes vége felirat, ezért azt gondoltam, hogy folytatom a blog írását, még ha egyelőre nem is a Reményhajsza III. első fejezetével. Áthidalásként - ameddig nem kezdem el a fejezetek felpakolását - mindenféléről írok, amiről azt gondolom, érdekes lehet.

Ha nem köztudott rólam, akkor most bevallom: erősen állatbarát vagyok. Van kutyám, macskám, ezért kimondottan szeretem az állatos történeteket. Azokat meg különösen, amiken nem feltétlenül meghatódni kell, hanem sírni - a röhögéstől.

Pillanatnyilag éppen egy ilyet olvasok, munkába menet, munkából jövet. A közlekedési eszközökön szükségem van néha az önuralmamra, és bár az arcvonásaimon nem mindig vagyok képes uralkodni, a nyilvános, hangos röhögést eddig még nem követtem el. Valószínűleg azért, mert még eléggé a cicaéletrajz elején tartok. A lányom már kivégezte a betűhalmazt, és úgy nyilatkozott, hogy suliban, pad alatt, matek óra helyett, nem javasolt olvasni...

A történet egy macska naplója, Alfié. Alfi egy öntelt, enyhén szólva vulgáris szóhasználattal "megáldott", gyönyörűséges kandúr, aki simán elhiszi magáról, hogy miatta és érte forog a Föld. Nagyon valószínű, hogy ráadásul őmacskasága az Univerzum közepe, legalábbis szerinte.
A jószág nincs elájulva gazdái macskajártasságától, ezért napi szinten megküzd velük, hogy megnevelje őket. Sarkalatos kérdéskör az alomhasználat, az etetés, a pihenés, a játék, a többi élőlényhez való viszony, és természetesen egyikben sem egyezik Alfi és az emberek véleménye, a konfliktushelyzet tehát állandó jelleggel adott. :-) Azt azért muszáj tudni a regényről, hogy kimondottan NEM MESEKÖNYV!!
A címe: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör.
A vérmacskának blogja is van, ahol bele lehet kóstolni... :-)

Nem tudom, hogy kinek milyen tapasztalata van a saját macskájával, én úgy "szőrmentén" belekóstoltam az Alfi által felvázolt világba. A macskánkat kb. 4 hetesen, betegen az utcán találtuk, és tekintve az állatka nehéz gyermekkorát, a szocializáció nem volt egyszerű, na jó, bevallom, ÉVEKBE telt. :-) Arról ne is beszéljünk, hogy a leány- és macskaszoba milyen állapotba került, amióta a kis cirmos beköltözött... Tapéta és kárpithiány, szálanként szétszedett szőnyeg, és néhanap a kezünkön némi felhám-hiány is befigyelt. Természetesen a mi jószágunk becézgetése során nálunk is felmerült a Vérmacska, de azért a Pitcat, és a Batcat becézetek gyakrabban előfordultak. A pit azért, mert harapott, és ha valamit elkezdett cincálni, nem eresztette. A bat pedig azért, mert szép távolságokat tudott repülni széttárt mellső mancsokkal, kieresztett karmokkal - természetesen ezt is a bármi levadászásának okán tette.
Viszont amikor az a macskaszem rászegeződik az emberre, és ahhoz még dörgölőzős dorombolás is társul, a megtisztelt gazdi-szerű bárgyú mosollyal, meghatva, majdhogynem boldogan szedegeti a kárpit- és tapétafoszlányokat, vagy tamponálja a kezén a vérzést, ráadásul úgy, hogy közben a macskaállatot tudja simogatni. :-)
Azért van abban valami, hogy Alfi és fajtársai alattvalónak, de leginkább hülyének néznek minket, embereket...