Meló-sztori :-)

Sziasztok, Kedves Olvasók!

Bocs az eltűnésért, csak egy kissé elhavazódtam, illetve a netördög is működött rendesen. :-(

Az alábbi történetnek nem sok köze van a Reményhajszához, de azért remélem, tetszeni fog Nektek!

Egyszer volt, hol nem van, volt egyszer egy autókkal foglalkozó cég, amely ügyvezetői titkárnői pozícióba munkatársnőt keresett. Az állás meghirdettetett, a jelentkező meghallgattatott, és a kölcsönös szimpátia hatására a pályázó munkatársnővé avanzsált.
Hősnőnk egy olyan környezetbe csöppent bele munkailag, ami nagyon is megfelelt neki. Több hónapos álláskeresés eredményeként született meg az eszményinek látszó munkahely: relatív tisztességes munkabérért, ráadásul nem a világ végén, vagy az Isten háta megett volt a hely. Ugye, hogy kimondottan meseszerű? :-)
És akkor a kollektíva: 22 pasas és 1 hölgyemény + immáron a mi Hősnőnk. Nem is csoda, hogy a szépreményű új munkatársnő egyből Hercegnő lett. Nyilván a Királylány címet eszébe sem jutott vitatni, hiszen az teljesen jogosan, az anyaggazdálkodói munkakörben tevékenykedő hölgyeményt illette.

Királylányunk magánélete éppen romokban hevert, a válófél kínjaival küzdött. Pillanatnyilag még nem azt az időszakot élte, amikor a válás tragédiája elkezdett volna erősen hasonlítani a megkönnyebbülésre, de azért már ekkor sem zokogott naphosszat. Az idő persze telt, Hősnőnk beilleszkedett, a kollégáival lazán összebarátkozott. Egyszem kolléganőjével szoros barátságot kötött, és munkaidőn kívül is rengeteget voltak együtt.

Ennél a pontnál kell megemlíteni a Főnököt is, aki meglehetősen laza figura volt, ráadásul a fejébe vette: a hölgymunkatársakat bizony ki kell kupálni, nehogy már megszeppenjenek az őket körülvevő férfinéptől! Ebből következően számos esetben előfordult, hogy a munkamegbeszélés végén a lányoknak igehirdetés következett, leginkább a "hogyan kezeljük a pasasokat?" témakörön belül, tekintettel főként a Királylány problémáira. Hősnőink mellesleg remek hallgatóságnak bizonyultak, pillanatok alatt rá tudtak hangolódni a Főnök kacifántos, mellesleg a paskókat sem kímélő gondolatmenetére, és mivel mindkét fél bőven meg volt áldva humorérzékkel, igen vidáman teltek ezek az alkalmak. Nyilvánvaló, hogy munka szempontjából sem volt ezzel baj, mi több, vidám és hatékony munka folyt, igen ritkán fordult elő a meló miatti gyomorgörcs. Márpedig ez már akkoriban is nagy szó volt!

A főnöki okítás, a baráti beszélgetések és az idő előrehaladtával a Királylány kisvártatva átértékelte a feleségként derékba tört karrierjét, így rövid úton elhatározódott: be kell pótolni, amit nejként kihagyott, tehát jöjjék is, de üstöllést a pasizás elnevezésű tevékenység! És hát mivel napközben a munkahelyén tartózkodott - szép vagy sem - a munkahelyi számítógépével különféle randioldalakra regisztrált.
A Királylány nickneve Cirmi33 lett, érkeztek is a levelek garmadával. Ha levelezés helyett chatelt a kishölgy, bizony előfordult, hogy 8-10 pasassal "beszélgetett" egyszerre.

Egy ilyen alkalommal a Főnök behívatta a Hercegnőt, és megkérdezte: Melyik oldalon és milyen néven van regisztrálva a Királylány? A titkárnők gyöngye ismerte már annyira a Főnököt, hogy tudta: nem retorzió, hanem egy kis poén van kilátásban, így segített a bossnak regisztrálni, aki megköszönte a közreműködést, és vadonatúj nicknevének birtokában magára csukta az irodája ajtaját.

A titkárnő visszatérte után a Királylány enyhén skarlátos arccal, halkan olvasta fel, hogy milyen szépségeket írt neki egy új lovag. Miszerint: bizonyára gyönyörű a szemed, netán kék? Azt gondolom, őrült szexi csaj vagy, akinek a formás lábát látni engedi a miniszoknya, a blúzod nyilván elegáns, de lefogadom, hogy nem állig begombolt... Ilyen és ehhez hasonló mondatok érkeztek a Királylánynak, aki ettől egy pindurit be is zsongott, hiszen nem a szokott 2 mondat után talit feldobó, csak szexpartnert kereső fickót feltételeztek a többihez képest határozottan finom, és nem annyira direkt szavak.
Hősnőnk a barátnőjét hallgatva csak magában pukkadozott a visszafojtott vigyorgástól, ugyanis a fejében körvonalazódott egy terv. És lőn! Hercegnőnk is felhaladt ama randioldalra, villámsebesen regisztrált, majdan rákattant a Főnököt rejtő nicknévre.

A csukott irodából pillanatokon belül a Főnök enyhén meglepett, hangyányit talán ideges hangja szólította a titkárnőt, aki arcvonásait moderálva nyitott rá a számítógépe képernyőjére meredő férfiemberre. A Főnök odaintette beosztottját, rábökött a monitorra, ahol meg volt nyitvan a randioldal chatszobája, azonban ott nem csak Cirmi33-tól, hanem valami Bluebird nevű nőszemélytől is volt üzenet. A Királylánnyal kapcsolatos játékában megzavart Főnök tanácstalanul nézett fel Hősnőnkre, hogy most akkor mit csináljon? A Hercegnő kedvesen rámosolygott a bossra és azt tanácsolta neki, legyen udvarias, ha már szóltak hozzá virtualice, válaszoljon. A férfiember elhatározódott, odavetette még az oké, köszi, csukd be magad után szavakat, és máris elkezdte ütni a billentyűket.
A Hercegnő kíváncsian olvasta, hogy mit írt neki a boss, hiszen ő maga volt a játékot megkavaró Bluebird.
A Főnök udvariasan érdeklődött, hogy Bluebird mit csinál, hol dolgozik. A lány nem fedte fel magát, csak elkezdett áradozni a szuper melóról, a remek kollégákról és - minő skandallum! - a kedves, meglehetősen emberi és szimpatikus főnökről.
A másik fél - nyilván nyuszit szándékozott ugrasztani a bokorból - rövid úton feltette a kérdést, hogy milyen a főnök az ágyban? A Hercegnő - lévén, remek tanítvány volt, és már egy jó ideje egyébként sem kapott infarktust a hasonló beszólásoktól - erre azt találta válaszolni, hogy azt nem tudja, hogy az ágyban milyen, de az íróasztalon nem olyan rossz. A paskó - látva, hogy nem jött be a terve - visszatért a humoros, mégis normális hangnemre, és a továbbiakban csak jópofa idétlenségekkel szórakoztatta nicknév mögé rejtőzött titkárnőjét.
Késő délutánra járt már az idő, amikor Bluebirdhöz megérkezett a kérdés: és meddig tart a munkaidőd? A Hercegnő felnézett az órára, és látva, hogy bizony hamarosan valóban vége a munkanapnak, csak ennyit írt vissza: - Ötig. Úgyhogy örülnék, ha meginnád a kávédat, mert elmosnám a csészédet, és mennék haza.

A titkárságot a főnök irodájától elválasztó csukott ajtó ellenére tisztán hallatszott a billentyűzettartó sín zörrenése és a fal által megállított, lendületesen hátralökött forgószék zaja. Hamarosan nyílt az ajtó, a Főnök megtorpant a küszöbön, majd csípőre vágott kézzel, mégis vigyorogva közölte a titkárnőjével:
- Te bestia!
Erre már a Királylány is felkapta fejét, és értetlenül nézett a kollégákra. A Főnökből immáron a hangos nevetés tört ki, és az anyaggazdálkodóhoz fordulva mondta: - Jól van Cirmikém, hagyd abba a monitor bámulását, mert a végén még megárt a szép kék szemednek! Szedd rendbe magad csillagom, mert itt a nagy ismerkedés közben az elegáns, mégsem konzervatív blúzod kicsúszott a miniszoknyádból, és ha ilyen slendriánul mész a randidra a Vasasszony Bisztróba a Főnök54-gyel, ki fog ábrándulni belőled!
A Királylánynak egészen gyorsan leesett, hogy megvezették, és a Hercegnőre meredve megjegyezte: - Te tudtad, és nem szóltál! Olyan dög vagy!
Pár pillanatnyi csend után mindhárom résztvevőből egyszerre pukkadt ki a nevetés, a lányok kedélyesen összeszedték a főnöki irodában a kávézás romjait, a férfi pedig átment a mérnöki irodába, hogy a következő munkanapra vonatkozóan váltson pár szót a fiúkkal.