Meló-sztori :-)

Sziasztok, Kedves Olvasók!

Bocs az eltűnésért, csak egy kissé elhavazódtam, illetve a netördög is működött rendesen. :-(

Az alábbi történetnek nem sok köze van a Reményhajszához, de azért remélem, tetszeni fog Nektek!

Egyszer volt, hol nem van, volt egyszer egy autókkal foglalkozó cég, amely ügyvezetői titkárnői pozícióba munkatársnőt keresett. Az állás meghirdettetett, a jelentkező meghallgattatott, és a kölcsönös szimpátia hatására a pályázó munkatársnővé avanzsált.
Hősnőnk egy olyan környezetbe csöppent bele munkailag, ami nagyon is megfelelt neki. Több hónapos álláskeresés eredményeként született meg az eszményinek látszó munkahely: relatív tisztességes munkabérért, ráadásul nem a világ végén, vagy az Isten háta megett volt a hely. Ugye, hogy kimondottan meseszerű? :-)
És akkor a kollektíva: 22 pasas és 1 hölgyemény + immáron a mi Hősnőnk. Nem is csoda, hogy a szépreményű új munkatársnő egyből Hercegnő lett. Nyilván a Királylány címet eszébe sem jutott vitatni, hiszen az teljesen jogosan, az anyaggazdálkodói munkakörben tevékenykedő hölgyeményt illette.

Királylányunk magánélete éppen romokban hevert, a válófél kínjaival küzdött. Pillanatnyilag még nem azt az időszakot élte, amikor a válás tragédiája elkezdett volna erősen hasonlítani a megkönnyebbülésre, de azért már ekkor sem zokogott naphosszat. Az idő persze telt, Hősnőnk beilleszkedett, a kollégáival lazán összebarátkozott. Egyszem kolléganőjével szoros barátságot kötött, és munkaidőn kívül is rengeteget voltak együtt.

Ennél a pontnál kell megemlíteni a Főnököt is, aki meglehetősen laza figura volt, ráadásul a fejébe vette: a hölgymunkatársakat bizony ki kell kupálni, nehogy már megszeppenjenek az őket körülvevő férfinéptől! Ebből következően számos esetben előfordult, hogy a munkamegbeszélés végén a lányoknak igehirdetés következett, leginkább a "hogyan kezeljük a pasasokat?" témakörön belül, tekintettel főként a Királylány problémáira. Hősnőink mellesleg remek hallgatóságnak bizonyultak, pillanatok alatt rá tudtak hangolódni a Főnök kacifántos, mellesleg a paskókat sem kímélő gondolatmenetére, és mivel mindkét fél bőven meg volt áldva humorérzékkel, igen vidáman teltek ezek az alkalmak. Nyilvánvaló, hogy munka szempontjából sem volt ezzel baj, mi több, vidám és hatékony munka folyt, igen ritkán fordult elő a meló miatti gyomorgörcs. Márpedig ez már akkoriban is nagy szó volt!

A főnöki okítás, a baráti beszélgetések és az idő előrehaladtával a Királylány kisvártatva átértékelte a feleségként derékba tört karrierjét, így rövid úton elhatározódott: be kell pótolni, amit nejként kihagyott, tehát jöjjék is, de üstöllést a pasizás elnevezésű tevékenység! És hát mivel napközben a munkahelyén tartózkodott - szép vagy sem - a munkahelyi számítógépével különféle randioldalakra regisztrált.
A Királylány nickneve Cirmi33 lett, érkeztek is a levelek garmadával. Ha levelezés helyett chatelt a kishölgy, bizony előfordult, hogy 8-10 pasassal "beszélgetett" egyszerre.

Egy ilyen alkalommal a Főnök behívatta a Hercegnőt, és megkérdezte: Melyik oldalon és milyen néven van regisztrálva a Királylány? A titkárnők gyöngye ismerte már annyira a Főnököt, hogy tudta: nem retorzió, hanem egy kis poén van kilátásban, így segített a bossnak regisztrálni, aki megköszönte a közreműködést, és vadonatúj nicknevének birtokában magára csukta az irodája ajtaját.

A titkárnő visszatérte után a Királylány enyhén skarlátos arccal, halkan olvasta fel, hogy milyen szépségeket írt neki egy új lovag. Miszerint: bizonyára gyönyörű a szemed, netán kék? Azt gondolom, őrült szexi csaj vagy, akinek a formás lábát látni engedi a miniszoknya, a blúzod nyilván elegáns, de lefogadom, hogy nem állig begombolt... Ilyen és ehhez hasonló mondatok érkeztek a Királylánynak, aki ettől egy pindurit be is zsongott, hiszen nem a szokott 2 mondat után talit feldobó, csak szexpartnert kereső fickót feltételeztek a többihez képest határozottan finom, és nem annyira direkt szavak.
Hősnőnk a barátnőjét hallgatva csak magában pukkadozott a visszafojtott vigyorgástól, ugyanis a fejében körvonalazódott egy terv. És lőn! Hercegnőnk is felhaladt ama randioldalra, villámsebesen regisztrált, majdan rákattant a Főnököt rejtő nicknévre.

A csukott irodából pillanatokon belül a Főnök enyhén meglepett, hangyányit talán ideges hangja szólította a titkárnőt, aki arcvonásait moderálva nyitott rá a számítógépe képernyőjére meredő férfiemberre. A Főnök odaintette beosztottját, rábökött a monitorra, ahol meg volt nyitvan a randioldal chatszobája, azonban ott nem csak Cirmi33-tól, hanem valami Bluebird nevű nőszemélytől is volt üzenet. A Királylánnyal kapcsolatos játékában megzavart Főnök tanácstalanul nézett fel Hősnőnkre, hogy most akkor mit csináljon? A Hercegnő kedvesen rámosolygott a bossra és azt tanácsolta neki, legyen udvarias, ha már szóltak hozzá virtualice, válaszoljon. A férfiember elhatározódott, odavetette még az oké, köszi, csukd be magad után szavakat, és máris elkezdte ütni a billentyűket.
A Hercegnő kíváncsian olvasta, hogy mit írt neki a boss, hiszen ő maga volt a játékot megkavaró Bluebird.
A Főnök udvariasan érdeklődött, hogy Bluebird mit csinál, hol dolgozik. A lány nem fedte fel magát, csak elkezdett áradozni a szuper melóról, a remek kollégákról és - minő skandallum! - a kedves, meglehetősen emberi és szimpatikus főnökről.
A másik fél - nyilván nyuszit szándékozott ugrasztani a bokorból - rövid úton feltette a kérdést, hogy milyen a főnök az ágyban? A Hercegnő - lévén, remek tanítvány volt, és már egy jó ideje egyébként sem kapott infarktust a hasonló beszólásoktól - erre azt találta válaszolni, hogy azt nem tudja, hogy az ágyban milyen, de az íróasztalon nem olyan rossz. A paskó - látva, hogy nem jött be a terve - visszatért a humoros, mégis normális hangnemre, és a továbbiakban csak jópofa idétlenségekkel szórakoztatta nicknév mögé rejtőzött titkárnőjét.
Késő délutánra járt már az idő, amikor Bluebirdhöz megérkezett a kérdés: és meddig tart a munkaidőd? A Hercegnő felnézett az órára, és látva, hogy bizony hamarosan valóban vége a munkanapnak, csak ennyit írt vissza: - Ötig. Úgyhogy örülnék, ha meginnád a kávédat, mert elmosnám a csészédet, és mennék haza.

A titkárságot a főnök irodájától elválasztó csukott ajtó ellenére tisztán hallatszott a billentyűzettartó sín zörrenése és a fal által megállított, lendületesen hátralökött forgószék zaja. Hamarosan nyílt az ajtó, a Főnök megtorpant a küszöbön, majd csípőre vágott kézzel, mégis vigyorogva közölte a titkárnőjével:
- Te bestia!
Erre már a Királylány is felkapta fejét, és értetlenül nézett a kollégákra. A Főnökből immáron a hangos nevetés tört ki, és az anyaggazdálkodóhoz fordulva mondta: - Jól van Cirmikém, hagyd abba a monitor bámulását, mert a végén még megárt a szép kék szemednek! Szedd rendbe magad csillagom, mert itt a nagy ismerkedés közben az elegáns, mégsem konzervatív blúzod kicsúszott a miniszoknyádból, és ha ilyen slendriánul mész a randidra a Vasasszony Bisztróba a Főnök54-gyel, ki fog ábrándulni belőled!
A Királylánynak egészen gyorsan leesett, hogy megvezették, és a Hercegnőre meredve megjegyezte: - Te tudtad, és nem szóltál! Olyan dög vagy!
Pár pillanatnyi csend után mindhárom résztvevőből egyszerre pukkadt ki a nevetés, a lányok kedélyesen összeszedték a főnöki irodában a kávézás romjait, a férfi pedig átment a mérnöki irodába, hogy a következő munkanapra vonatkozóan váltson pár szót a fiúkkal.

  

Ha az ebállat fürdik... :-)

EBMONOLÓG

  

Most, hogy már szinte éjjel-nappal füttyögnek a madarak, tényleg nem bírsz magaddal? Miért van az, hogy átlag négyhavonként megbomlik az agyad? Soha nem jutott még eszedbe, hogy ilyenkor mit teszel velem? Nem mondom, a természetes vizekbe szinte azonnal belevetem magam, de ez a kád dolog nem szép tőled. Tudom, hogy faorrú vagy, de nem lehet, hogy ennek a samponnak a szaga valóban tetszik neked! Jelzem, éreztem, hogy készülsz valamire, hiszen séta után nem adtál enni, és elővetted a törölközőmet is. Ekkor már tudtam, hogy gáz van, és az is világos volt, hogy MEG AKARSZ FÜRDETNI. Köszönd a neveltetésemnek, hogy nem bujdokolok világgá, és a HOPP parancsra tényleg abba a bébiszagú, habos löttybe vetem magam, amit a kádba raktál! De megjárod te is, hiszen a nap is lemegy, ameddig a víz átáztatja a bundámat. Na, azért! Ezer mákod van, hogy a fülemet bevattáztad, és a szemembe nem kened bele ezt a samponnak nevezett undormányt! Ügyes vagy, látod, ezt most jól csinálod! Sokkal jobban, mint a kutyakozmetikus. Hiába, szeretlek. Ilyenkor ellágyulok, és úgy gondolom, hogy mégiscsak megérdemled a Gazda nevet. Méééég, masszírozz egy kicsit! Na! Süket vagy? Bezzeg, amikor észreveszek egy macskát, már a fülem tartásából látod, hogy mikor készülök indulni, most meg nem érted a felpúpozott hátamat, az ívbe hajló farkamat, a toporgó lábaimat, a felemelt orromat, és a kéjes nyögéseimet! Uram segíts! Képes vagy fél órán keresztül leáztatni rólam ezt a habos trutymót akkor, amikor vízórád van? Ha rám hallgattál volna, el sem kezded! Látszik, hogy te sem tudod, mit is akarsz! Ameddig áztattál, nem szabadott rázogatnom magam, most meg egymás után többször is kéred. Szerencséd, hogy kettőnk közül én vagyok az értelmesebb és a toleránsabb. Itt van, fröcsköl a lé a bundámból, most végre boldog vagy? Hurrá! Kint vagyok! Hozd a törölközőket, aztán törölgess! Azt legalább szeretem. Ezt nem hiszem el! Szinte már bizonyos, hogy megvesztél! HAJSZÁRÍTÓ? Nekem bundám van, te csökkentértelmű, nem hajam! Jól van, ne pattogj! Megyek már! Remélem, leszárad a karod tőből! Vagy legalább ez a melegszél-gép elromlik! Na, azért! Ez a száraz törölköző itt a hasam alatt nem is olyan rossz ötlet. Még a KEFE is? Átképzed magad, drágám? Azt persze mélyen elhallgatod előlem, hogy az elődöm, a szetter sem volt fürdésileg maga a tökély. Őt be kellett raknod a kádba. Meg elbujdokolt. Van benned egy kis szadista felhang azért. Ahelyett, hogy megértetted volna őt – és persze engem is – elvitted a kutyakozmetikushoz. Ezért döntöttem úgy, hogy én engedek az erőszaknak. A haverok mesélték a téren, hogy a nagy előd bizony a nyíróollót is megharapta! Egy szetter! Belátod már, hogy a FÜRDÉSSEL mennyire ki lehet hozni a kutyát a sodrából? Mit gondolsz bogárkám, neked miért nincs bundád? Azért bizony!Mert már  leázott! Most meg télen kell a kucsma, kesztyű, nagykabát!

Szóval mindjárt száraz vagyok… Mennyit is vacakoltál ezzel a szárogatással? Két vagy inkább három órácskát? Probléma egy szál se, nézzük, mit kell tenned: Kifertőtleníted a kádat, felmosod a lakást, stb. Eressz, látni akarom, hogy mit műveltél!

Mit tettél te szerencsétlen! Igen, tök jól látod! Dupla olyan széles lettem, mint tegnap voltam!

Most mit mondok lent a többieknek? Megfürdettek és ez csak a szőröm? Ugyan eddig sem voltam egy etióp alkat, de most, hogy feltunningoltad a szőrömet, olyan széles a hátam, mint egy teniszpálya. Pedig már olyan remekül rám simult! Most meg szálanként megszámolhatod.

Ilyen megaláztatás után akár már enni is adhatnál! Hiába, a jó szívem! De legalább fürdés szempontjából egy időre megnyugszol. Egyébként más bajom tényleg nincs veled. Legyen, bevallom, igen, határozottan az elviselhető kategóriába tartozol. Tudsz főzni – isteni ez a csirkenyak rizzsel és zúzával! – játszol is velem, szeretsz is, nyaralni is elviszel, nem követelsz sokat – el ne szálljon az agyad, keveset se! – és rengeteget simogatsz. Lehet, hogy most mégsem szököm meg. Majd a következő fürdetés előtt, de ezt még átgondolom. Kimerítő volt a délelőttöm, meg a kaja sem volt rossz, úgyhogy most hagyjál egy kicsit aludni! Jut eszembe! Nem volt egy utolsó ötlet tőled ez a párna! Jól van, ne rinyálj már ennyire! Veled maradok, üsse kavics, még meg is bocsátok, csak hagyjál végre aludni egy kicsit!

Egy vélemény a Reményhajsza I-ről

Sziasztok!

Csak egy linket teszek közzé, és már itt sem vagyok! :-))))


http://olvasnijo.blogger.hu/cimke/sylvia%20river

Ha már blog...

Sziasztok, újra én, újra itt! :-)

Belátom, nem volt valami jó húzás tőlem ez az ideiglenes vége felirat, ezért azt gondoltam, hogy folytatom a blog írását, még ha egyelőre nem is a Reményhajsza III. első fejezetével. Áthidalásként - ameddig nem kezdem el a fejezetek felpakolását - mindenféléről írok, amiről azt gondolom, érdekes lehet.

Ha nem köztudott rólam, akkor most bevallom: erősen állatbarát vagyok. Van kutyám, macskám, ezért kimondottan szeretem az állatos történeteket. Azokat meg különösen, amiken nem feltétlenül meghatódni kell, hanem sírni - a röhögéstől.

Pillanatnyilag éppen egy ilyet olvasok, munkába menet, munkából jövet. A közlekedési eszközökön szükségem van néha az önuralmamra, és bár az arcvonásaimon nem mindig vagyok képes uralkodni, a nyilvános, hangos röhögést eddig még nem követtem el. Valószínűleg azért, mert még eléggé a cicaéletrajz elején tartok. A lányom már kivégezte a betűhalmazt, és úgy nyilatkozott, hogy suliban, pad alatt, matek óra helyett, nem javasolt olvasni...

A történet egy macska naplója, Alfié. Alfi egy öntelt, enyhén szólva vulgáris szóhasználattal "megáldott", gyönyörűséges kandúr, aki simán elhiszi magáról, hogy miatta és érte forog a Föld. Nagyon valószínű, hogy ráadásul őmacskasága az Univerzum közepe, legalábbis szerinte.
A jószág nincs elájulva gazdái macskajártasságától, ezért napi szinten megküzd velük, hogy megnevelje őket. Sarkalatos kérdéskör az alomhasználat, az etetés, a pihenés, a játék, a többi élőlényhez való viszony, és természetesen egyikben sem egyezik Alfi és az emberek véleménye, a konfliktushelyzet tehát állandó jelleggel adott. :-) Azt azért muszáj tudni a regényről, hogy kimondottan NEM MESEKÖNYV!!
A címe: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör.
A vérmacskának blogja is van, ahol bele lehet kóstolni... :-)

Nem tudom, hogy kinek milyen tapasztalata van a saját macskájával, én úgy "szőrmentén" belekóstoltam az Alfi által felvázolt világba. A macskánkat kb. 4 hetesen, betegen az utcán találtuk, és tekintve az állatka nehéz gyermekkorát, a szocializáció nem volt egyszerű, na jó, bevallom, ÉVEKBE telt. :-) Arról ne is beszéljünk, hogy a leány- és macskaszoba milyen állapotba került, amióta a kis cirmos beköltözött... Tapéta és kárpithiány, szálanként szétszedett szőnyeg, és néhanap a kezünkön némi felhám-hiány is befigyelt. Természetesen a mi jószágunk becézgetése során nálunk is felmerült a Vérmacska, de azért a Pitcat, és a Batcat becézetek gyakrabban előfordultak. A pit azért, mert harapott, és ha valamit elkezdett cincálni, nem eresztette. A bat pedig azért, mert szép távolságokat tudott repülni széttárt mellső mancsokkal, kieresztett karmokkal - természetesen ezt is a bármi levadászásának okán tette.
Viszont amikor az a macskaszem rászegeződik az emberre, és ahhoz még dörgölőzős dorombolás is társul, a megtisztelt gazdi-szerű bárgyú mosollyal, meghatva, majdhogynem boldogan szedegeti a kárpit- és tapétafoszlányokat, vagy tamponálja a kezén a vérzést, ráadásul úgy, hogy közben a macskaállatot tudja simogatni. :-)
Azért van abban valami, hogy Alfi és fajtársai alattvalónak, de leginkább hülyének néznek minket, embereket...