Mint azt már az előzőekben írtam, Királylány és Hercegnő igen jó nexusba keveredett. A Királylány - miután megcsömörlött a neten bonyolított randiktól - elhatározta, hogy máshol próbálkozik. Ki is nézett magának a műhelyben egy srácot, aki - hiába volt neje, plusz egy gyerkő is - úgy tűnt, a szemezésen és mosolyon kívül másra is vevő. Nevezzük a fickót - csak az érthetőség kedvéért - Janinak. Persze Királylány igyekezett a Főnök előtt titokban tartani a vonzalmát, lévén a boss nehezen emésztette volna meg a tényt. Elvégre Jánosunk fiatalabb, jóképűbb volt nála, nem beszélve a tényről: a Királylány erősen érdeklődött Jani iránt, míg ezt a Főnökkel kapcsolatban igazán nem mondhattuk volna el. Ne is szépítsük tovább a dolgot, mondjuk ki: a bosst elővette volna minyima az irigység, és hát bizonyára nem nézte volna sokáig tétlenül, ha kitudódik a dolog.
A Királylány - miután verbális és non-verbális módon is megbizonyosodott róla, hogy semmit nem értett félre, Jánosunk vevő a titkos viszonyra - hamarosan rálépett a következő lépcsőfokra.
Egy délután, munkából hazafelé menet közölte a Hercegnővel, hogy elérkezett a pillanat, kész a haditerv. Miszerint őhölgysége másnap beteget jelent a Főnöknél, a Hercegnő a műhelyben - főként János hallótávolságán belül - jó hangosan sajnálkozik a váratlan, ámde nem súlyos rosszullét miatt, amiből a Jani bizonyára érteni fog, és a tettek nemes mezejére lép.
És lőn. Királylányunk beteget jelentett, a Hercegnő teleharsogta a műhelyt, majdan a két nőszemély várakozó álláspontra helyezkedett. Eltelt egy óra, majd kettő, amikor is a Királylány felhívta a titkárnők gyöngyét megérdeklődvén, mégis mi az ábra? A Hercegnő leballagott a műhelybe, körülnézett, majd közölte barátnőjével a tapasztaltakat: A Jani itt van, de nem úgy tűnik, hogy éppen beleszakadnak a melóba. Ha engem kérdezel, ez is csak egy pasi, aki a ráutaló magatartást per pillanat valamiért nem akarja érteni, úgyhogy szerintem jobban jársz, ha egyenesen megmondod neki, mi lenne a dolga. Úgyis mindjárt felmennek a konyhába reggelizni, beszélj vele!
A Királylány is így gondolta, így a Hercegnőtől elbúcsúzott, hogy minél előbb tudjon beszélni titkos szívszerelmével.
Ugye, azt nem felejtettük el, hogy Jánosunk nős paskó, akinek eszében sincs váltani, csak némi izgalomra vágyott? Ugyanis ez az elkövetkezendő történések miatt igen horderős információ...
Szóval a Hercegnő úgy volt vele, hogy most már a Királylány intézze egyedül a szexuális életét, és egyébként is, minek oda szócső, ahol az elviek már egyébként is le vannak zsírozva?
A titkárnők gyöngyszeme vissza is caplatott a helyére, majd nem sokkal azután, hogy nekiállt átnézni az időközben a mérnökök által az asztalára pakolt árajánlatokat, a Főnök is bement a saját szobájába, és magára csukta az ajtót.
Kisvártatva azonban a Főnök beinvitálta a szobájába a titkárnőjét, és feltette neki a keresztkérdést:
- A mobilod huszas, vagy harmincas?
- Harmincas - lepődött meg a lány, és immáron igen figyelmesen vizslatta a boss arcvonásait. A Főnök egy mély sóhaj kíséretében a Hercegnő orra elé dugta a mobilját, amelyben a következő SMS virított: "Én is rettenetesen kívánlak, de most nem tudok kimenni hozzád."
A boss - miután látta, hogy titkárnője pókerarccal értelmezi a szöveget, ismét kérdezett, azért lássuk be, hangyányit ostobát:
- Ha a szöveg alján virító számot felhívom, akkor az fog jelentkezni, aki az SMS-t küldte?
- Minden bizonnyal - hangzott a válasz, és erre a Főnök már emelte is a céges vonalas telefont, elvégre az titkosítva volt, így a mobilon maximum az "ismeretlen szám" villoghatott.
A boss fülelt, és hitetlenkedve hallgatta a kagylóból kihallatszó, illetve a konyhából ugyanolyan ütemben behallatszó csörgéseket.
A Főnök kirúgta maga alól a széket, és a konyhában reggeliző munkatársakhoz loholt. A komolyságát megőrizve próbálta értelmezni az elé táruló látványt, hiszen a srácok nyugodtan falatoztak, csak János hallózott bőszen a telefonjába.
A boss rászegezte a tekintetét a meglehetősen jóképű, ámde igen meglepett Janira és megkérdezte:
- János! Tudja maga, hogy milyen SMS-t küldött nekem?
- Igen - rebegte a kérdezett, majd egy kicsit magára találva folytatta: - De nem oda szántam.
- Hát mertem remélni! - ezzel a Főnök szabályos hátraarc után dúltan visszament a szobájába.
A Hercegnő előkapta a telefonját és sietve bement a női mosdóba, ahol első lépésként könnyesre vihogta magát, másodikként felhívta a Királylányt.
Uraim!
Titkos viszony esetén óvakodjanak attól, hogy a főnökük keresztnevét adják a hölgynek, bármennyire is besorszámozzák - miszerint: Pisti5. Mert a mellékelt ábra szerint van rá esély, hogy nem oda megy az a fránya SMS, ahová szánták.
Illetve azt is javallanám, bármennyire is "ész megáll" állapotba kerülnek a hölgy nem éppen visszafogott üzenetétől, használják az SMS olvasásakor fellelhető "válasz" funkciót, mert azzal sokkal nehezebb a fentiekhez hasonló, kellemetlen helyzetbe kerülni.
Ellenben ha a hölgykoszorú szórakoztatása volt a cél, akkor egy hangot sem szóltam, mert az legalább sikerült! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése