Mese - befejező rész

Konok

            Lili és Agenor az esküvőjük másnapján elindultak, hogy megkeressék a sárkánycsaládot. Parázs és Ádáz az erdő mélyén, egy barlangban rendezték be a fészküket, de ismerve a sárkányok szokásait, az ifjú párnak nem okozott nehézséget, hogy megtalálják tanyájukat. Kikötötték lovaikat az erdőben, majd gyalogosan közelítették meg a rejtekhelyet.           
Már éppen beléptek volna a barlangba, amikor Ádáz eléjük állt és dühösen fújtatva, a lábuk előtt megperzselte egy lángnyelvvel a talajt. Látszott, hogy csak figyelmeztetés volt, viszont az emberek hátrahőköltek, hiszen egyik sárkány sem fenyegette még őket ennyire komolyan. Egyikük sem tudta mire vélni a hím sárkány viselkedését, ennek ellenére engedelmesen megálltak, hiszen nem akarták felbőszíteni a hatalmas tűz-sárkányt. Agenor értetlenül figyelte Ádáz kissé zavarodottnak tűnő viselkedését, de mivel a királyfi minden rejtett gondolatát értette a sárkány, ezért kissé morózusan ugyan, de félreállt a barlang bejáratától. Az ifjú herceg gondolatai ugyanis azt sugallták a pompás piros sárkánynak, hogy lássanak is odabent bármit Lilivel, mindig barátok maradnak. A barlang belsejében a smaragdszínű Parázs is idegesnek tűnt, de a királylány gondolatai az anyasárkányt is megnyugtatták, aki félreállt a fészek elől, hogy a jövevények megnézhessék a sárkánykölyköt. Lili és Agenor a félhomályban vették szemügyre a fiókát, és még így is kissé túl sötétnek látták a színét. A hercegnő lépett közelebb a fészekhez, Parázs pedig egy lángnyelvvel némi világosságot csiholt a sötétben. A láng fényében tisztán látszott a szurokfekete fióka és a nyakán felfénylő arany sáv. Az emberek már mindent értettek. Közelebb mentek a fészekhez, hogy megtapasztalják, valóban olyan ördögfióka-e minden fekete sárkány, mint ahogy ők tudják. A kicsi rájuk villantotta sárga szemét, és ugyanúgy törleszkedett az emberi kézhez, mint a szülei fióka korukban. A frissen házasodott pár eljátszogatott a kölyökkel, aki semmivel sem volt vadabb, mint a szülei az ő korában, ellenben kicsit engedetlennek tűnt. Lili el is nevezte Konoknak a pöttömöt. Miután a fióka a játéktól kimerülve elaludt, az emberek elbúcsúztak Parázstól és Ádáztól, majd lóra pattantak és hazavágtattak a kastélyba. A királylány a férjét kézen fogva rögvest átsietett Őszszakállhoz, hogy a sárkányos könyvből további információt gyűjtsön a fekete sárkányokról, hiszen miután Parázs is levetette kölyökbőrét, a hercegnőt nem foglalkoztatta, hogy mit kell tudni a gonosz sárkányokról. Őszszakáll meghallgatta a beszámolójukat, majd szemüvege fölött a fiatalok aggodalmas arcát vizsgálva elmondta, amit tudni lehetett arról a sorscsapásról, ami a fióka által érte Parázst és Ádázt.

- A fekete sárkányokat saját fajtájuk is kitaszítottként kezeli, de az ember nevelte sárkány nem tudja, hogy mit kezdjen a helyzettel. A gonosz-színű sárkánykölyköket rögvest a kikelésük után elüldözik a szüleik, mert ők maguk is annyira rettegnek tőlük, hogy inkább úgy tesznek, mintha a fióka nem is létezne. Ez a sárkányok törvénye. Parázs és Ádáz mindezt már megszegte, amikor nem tette ki azonnal a pöttöm szűrét. Az elüldözött kicsiknek saját magukról kell gondoskodniuk, ami megkeményíti őket. Fogalmuk sem lesz a szeretetről és gondoskodásról, ezért az nem is jelent számukra semmit. Az általatok felnevelt sárkányok saját maguknak, de végső soron nektek is feladták a leckét azzal, hogy megszegték ezt az egyértelmű szabályt. Ha sikerül Konoknak megtanítani, hogy mi az a szeretet, talán nem lesz baj belőle, hogy a szüleivel maradt. Ha nem sikerül ez a fajta kísérlet, a kölyök hamarosan veszélyessé válik, még rátok nézve is. Ha pedig így lesz, még Parázs és Ádáz sem tud majd megvédeni titeket a saját fiókájuk ellen. Persze meg fogják próbálni, de Konok harcolni és nyerni fog.

- Ennyire vészes a helyzet, Őszszakáll? – szomorodott el még az eddiginél is jobban Lili.

- Igen, felség – felelte a tudós gondterhelten. – Rátok nézve veszélyes a fióka, a védelmetekre kelő szülei sem tudják majd őt megállítani.

- Azért próbáljunk segíteni nekik – vélte Agenor. – Konok gyönyörű, Parázs és Ádáz pedig jó sárkány. Nem lehet, hogy ha a fióka megkapja tőlük a gondoskodást és mi is segítünk, akkor ne úgy viselkedjen, mint a szülei.

- A bizalom és a szeretet valóban sokat segíthet, ráadásul nem is nagyon van más választásotok. Ha pedig mégis felülkerekedne benne a gonoszság, kénytelenek lesztek Nesztor herceg segítségét kérni.

- Arról szó sem lehet! – ellenkezett azonnal a királylány. – Nesztor Parázsnak is ok nélkül nekirontott, eszemben sincs a sárkányok közelébe engedni!

- Remélem nem lesz rá ok, hogy mégis kérni kelljen a segítségét – mormogott az öreg, majd ismét a lombikjaiban bugyogó löttynek szentelte figyelmét. A hercegi pár néhány percig még a tudós mellett maradt, majd elbúcsúztak tőle és visszamentek a szobájukba.

Konok fejlődése ugyanolyan ütemben történt, mint hajdanán a szüleié. Az apró sárkány nem sokáig volt pöttöm, viharos gyorsasággal nőtt. A színe ellenére nagyon kedves sárkányfiú vált belőle, nyilvánvalóan Parázs és Ádáz legjobb tulajdonságait örökölte. Lili és Agenor a napjuk legnagyobb részét a barlangban töltötték, az öreg király el is volt keseredve, hiszen a herceggel – véleménye szerint – nem koronájának örökösét nyerte, hanem még egy sárkánydadát.

Azonban Agenort hamarosan elszólította a kötelesség a felesége és a sárkánytanya mellől, mert meg kellett védenie jövendő birodalmát. Nesztor herceg apja ugyanis hadat üzent, ezért a királyfinak a katonái élén csatába kellett mennie.

Ádáz követte jó barátját a harcba, a tűz-sárkány segítségével Agenor rendre győzelmet aratott. Az ellenfél azonban hamar megelégelte a vesztes csatákat, ezért csapdába csalta a sárkányt és a herceget. Bár hősiesen küzdöttek a túlerő ellen, Agenor fogságba esett, Ádáz pedig megsérült. A királyfi gondolataiban szinte rimánkodott a sárkánynak, hogy meneküljön, mire barátja végre szót fogadott és szárnyat bontva visszarepült a barlangjához. A sárkánytanyán Lili rögtön bekötözte a sebet, és elment gyógynövényeket gyűjteni az erdőbe, hogy minél inkább elő tudja segíteni a tűz-sárkány gyógyulását.

Konok a hercegnővel egy időben tért vissza környékbeli barangolásából, ahol a növendék sárkány a repülési technikáját tökéletesítette. Amikor a fekete sárkány meglátta sebesülten fekvő apját, rettenetes haragra gerjedt. Nyakán felfénylett az arany sáv, sárga szeme csak úgy villogott a sötétben. Lili és Parázs felváltva próbálta megnyugtatni a sárkányfiút, azonban Konok nem hallgatott senkire. Amikor a hercegnő az útjába állt, egyetlen mozdulatával elsodorta a lányt, anyjával pedig a barlang előtt csapott össze. Konok már nagyobb és erősebb volt Parázsnál, az anyasárkánynak esélye sem volt arra, hogy megállítsa a fiát.

Agenort a lovára kötözve kísérte Nesztor, amikor Konok utolérte őket. A sárkány leszállt a sárkányölő elé, a herceg és katonái közé egy tűzfüggönyt fújt. A körben csak hárman maradtak, a fogoly, a sárkány és Nesztor. A szőke herceg elhatározta, hogy végez Konokkal, azonban az ifjú sárkány sorra kitért a támadások elől, és minduntalan megfosztotta ellenfelét a fegyverétől. Amikor a sárkányfiú már úgy gondolta, hogy eleget játszadozott, lovastul a karmai közé kapta Agenort és Nesztort, majd szárnyát kitárva elindult vissza a barlanghoz. Az ellenlábas herceg mindent megtett, hogy kiszabaduljon, folyamatosan izgett-mozgott a karmok között. Konok egy tó fölött repülve döntött úgy, hogy megleckézteti a sárkányölőt és mintha véletlenül történt volna, elejtette a szőke herceget. Nesztort jeges félelem gyötörte, miközben a tóba zuhant. A fekete sárkány időközben a tóparton óvatosan letette Agenort, majd a herceg mellett elheverve nézte Nesztor küzdelmét a hullámokkal. Amikor a sárkányölő a fürdőzés után a lovával együtt partot ért, felpattant hátasára és vad vágtában menekülésbe kezdett. Agenor Konok hátán ülve, a levegőből figyelte a foglyot. Ameddig az általa kívánt irányba haladt a menekülő, nem történt semmi, azonban amint irányt változtatott, a sárkány rögvest fölé repült és ismét felkapta a lovat és lovasát. Agenor azért vitte magával ellenfelét, mert úgy gondolta, hogy békekötés fejében majd szabadon engedi Nesztort. Mivel nagyrészt mindannyian repültek, hamar visszaértek a sárkánybarlanghoz, ahol időközben már Őszszakáll is ott tartózkodott és igyekezett segítséget nyújtani a hercegnőnek Ádáz talpra állításában. A tűz-sárkány azonban nagyon gyenge volt, sebe állandóan felszakadt, nem akart gyógyulni. Az öreg igen felderült, amikor meglátta a fogoly Nesztort, hiszen a tudós könyvekben az állt, hogy az ember által okozott sebet csak egy sárkányölő sárkányvérben megmártott gyűrűje tudja tökéletesen rendbe hozni, egy másik sárkány tüzes leheletével együtt.

Agenor – miután Őszszakáll elmondta neki, hogy a fogoly gyűrűje meggyógyíthatja a sebesültet – belökdöste a szőke herceget a barlangba, ahol Ádáz mellkasának sebétől néhány méterre megálltak. A fekete hajú herceg arra kényszerítette Nesztort, hogy kinyújtsa a karját, majd a gyűrű felfénylő kövét beletartotta a Parázs által fújt tűzbe. Arany, ezüst, kék, zöld, piros, és fekete csóva simította végig Ádáz mellkasát, amely egy szempillantás alatt beforrt. A tűz-sárkány lerázta magáról a gyógyfüves kötést, majd ereje teljében, makkegészségesen kiment a barlang elé. A sárkánycsalád felszárnyalt örömében, az emberek pedig mosolyogva nézték őket. Nesztor leakasztotta a nyakából a sárkányfogas-sárkánykarmos nyakláncot, felfűzte rá a gyűrűjét, majd az ékszereket Lili kezébe nyomta:

             - Nekem már nem lesz rájuk szükségem, tartsátok meg, hogy bármikor segíteni tudjatok a sárkányaitokon, ha az emberi ostobaság bajba sodorná őket. Én soha többé nem emelek kezet sárkányra, hiszen hiába miattam sebesült meg Ádáz, a fia mégsem bántott, ezt valahogyan meg kell hálálnom. Az országotok miatt se aggódjatok, önként veletek maradok, ameddig meg nem érkeznek apám békekövetei.

- Köszönjük, Nesztor – válaszolta Agenor, miközben kezet fogott egykori ellenfelével.

Teltek-múltak a napok, a három fiatal kedvenc elfoglaltsága az volt, hogy a sárkányokkal együtt kirándultak. A szőke herceg atyja elküldte ugyan a békeköveteket, a békét az uralkodók aláírásukkal és pecsétjükkel szentesítették is, Nesztor mégsem tért vissza azonnal apja udvarába. Ugyanis már nem sárkányölőként, hanem szívesen látott vendégként tartózkodott Lili és Agenor kastélyában. Parázst, Ádázt és Konokot nagyon megkedvelte, de a kedvence mindenképpen a fekete sárkányfiú volt. Ebben az időben történt, hogy Konok másodszor is levedlett. Vadonatúj bőre az egyik lábán zöld, a másikon piros volt, arany nyakörve megszélesedett, a többi testrésze azonban fekete maradt. A fiatalok ismét Őszszakállhoz mentek, hogy megkérdezzék, mit jelent az ifjú sárkány színösszeállítása. Az öreg tudós szokásához híven hümmögött egy ideig, majd a szemüvege fölött nézve a fiatalokat válaszolt:

- Ezek a színek azt jelzik, hogy Konok csodasárkány lett. A szüleinek és nektek köszönhetően a bizalom és a szeretet csodája.