Bocs mindenkitől a csapongásért, de azért remélem, követhető a történet. :-) Illetve összekavarva, epizódonként is élvezhető!
Szóval Hercegnőnk az első munkanapján némi parával (egészséges mértékűvel) állt az összehívott értekezlet színe előtt, ahol befejező akkordként a Főnök emígyen szólt:
"... Hercegnőt mindenki használhatja..." Nnna, puff neki. Vérkomoly értekezlet, a miheztartás sem kimondottan tiszta még, és mégis meg kell állni röhögés nélkül, mert ki tudja?
Hercegnő lopva nézett körül, és hát bizony a műhelyből felhívott férfinép erősen vigyorgott, volt, aki hangosan is. A titkárnők gyöngye gondolt egy merészet, visszamosolygott az egybegyűltekre, aztán emelt fővel kivonult a tárgyalóból.
Másnap reggel rögvest szembenézett a problémákkal, amelyeknek legkisebb szegmensét a szakmai kérdéskörök alkották, sokkal inkább meg kellett küzdeni a sztereotípiákkal, no meg az ifjonc mérnökemberekkel.
Nem tudom, ki mennyire van képben, de még mostanság is előfordul, hogy egyesek, ha meghallják a munkakör megnevezését - titkárnő - máris a látás és mikulás között kávét főző-celebráló, karmait lakkozó, affekta libát képzelik el ebben a beosztásban. Holott ideje lenne állítani a beidegződésen, félretenni az előítéleteket, mert már régen nem az imént felsoroltak jellemzik Hercegnőt sem, hiszen sokkal virtuózabb a problémák gyors megoldásában, mint a kellő hőmérsékletű és ízlvilágú koffein előállításában.
Ez volt az ifjonc mérnökemberek - szám szerint kettő - első nagy tévedése. Ehhez kapcsolódott a második (szintén a témakörre vonatkozólag), miszerint a cég repikerete arra találtatott ki, hogy az alkalmazottak nyakló nélkül kávézhassanak. Majdan - mégsem utolsó sorban - az étkezés utáni mosogatás következett.
Az egyszerűség kedvéért nevezzük Mérnök 3-nak és Mérnök 4-nek a két ifiurat, és közelítsük meg a problémát.
Mérnök 3 éppen befejezte a dél környéki kalóriapótlást, amely forrását gondosan csomagoló barátnői kezek alkották, és otthonról származtak. Az étektároló- és hordó edényke szintén magántulajdont képezett, éppen ezért Hercegnő - szemrevételezvén a hűtőszekrényt - ezekhez nem is nyúlt, elvégre elmúlt munkahelyein sem volt divat belenézni-szimatolni más privát kajájába. Persze gyanús lehetett volna, hogy a gondosan dobozolt ebédkék némelyike már erőteljes színekben pompázott, de mit tudhatja az ember lánya, mert hátha az alulfizetett mérnökember másodállásban valamely gyógyszercégnek penicillint állít elő a privát dobozkáiban??? Nos, Mérnök 3 még a táplálkozás fáradalmait pihente ki a konyhában, amikor is Hercegnő belépett a helyiségbe. M3 meglepve tapasztalta, hogy a beste bige a Főnök kávéscsészéjét löbböli, de rá sem hederít a célzatosan bekészített, mosogatásra váró, éppen az imént kiürített dobozkára! Férfiúi mivoltának teljes tudatában, totális felháborodással morrant, miszerint:
- Van még ott mosogatnivaló, mellesleg a hűtő is tele van!
Hercegnő szembefordult M3-mal, és az elkerekedett szemű férfiemberrel nyomban meg is osztotta meglátását:
- Szívem szotyolája, ne keverjél össze Isaurával. A Főnök csészéjének tisztává varázsolása benne van a munkaköri leírásomban, azonban az edénykédet elmosogatni az fogja, aki kiette belőle a kaját, illetőleg a hűtőben tartózkodókba pedig belerohasztotta. Erősen koncentrálj, mert többször nem mondom el: zaba után nem mosogatok. Kávéscsészét is csak akkor, ha a tárgyalóban munkakörileg kávéztál az ügyféllel. Holnap reggel átnézem a hűtőt, és a lejárt, feltűnő szagú-színű cuccokat kihajigálom. Vagy ha undorodnék hozzányúlni, akkor kezdésnek telibenyomom Domestossal.
Mérnök 3 ezt nehezebben emésztette - jóval! - mint az ebédkéjét, pedig az sem volt valami diétás - valami tejfölös-káposztás cuccot étkezett némi oldalassal, kenyérkével.
Nem telt bele sok idő, csörrent a telefon, amely Mérnök 4 behízelgő hangvételű mondandóját közvetítette:
- Arany, édes Hercegnő, szánj meg minket, megfáradt mérnököket, és hozz nekünk kávét, méghozzá vödörnyit, mert határidős melónk van! Minden bizonnyal itt hálunk, és nélküled teljesen biztos, hogy rossz helyre húzzuk a vonalakat, mert semmi sem fog ébren tartani minket! Lécci, lécci, lécci!!!
A titkárnő a Főnökre nézett, elmondta, hogy a kollégák mit óhajtanak, majd a helybenhagyó bólintás után ment - kávét főzni.
Aztán tálcán, kicsészézve vitte a serkentőt a mérnökemberek irodájába, ott azonban nem úgy nézett ki a helyzet, mintha elhalálozott volna a ló, amely hozta volt a melót. Érthetőbben: a fiúk keze alatt kimondottan nem égett a munka, maximum a Passziánsz és az Admirális neveztű kártyajátékokkal zsibbasztották agytekervényeiket.
Hercegnő morc arckifejezéssel, kissé csörömpölős stílusban rakta le a kávéscsészékkel zsúfolt tálcát felfogván a tényt: Főnöki segédlettel meg lett vezetve.
A sorszámozott mérnökök vigyorogtak, de a szervírozott kávét nem hagyták veszendőbe menni. A hölgyemény dúltan visszament az irodájába, a szeme közé nézett még eléggé új főnökének, és közölte: - Nem volt szép húzás, most kicsit kevésbé kedvellek, mint eddig.
A boss elvigyorodott és elővette az ujjait, hogy szemléltesse az elkövetett hibákat:
1. Bármilyen szépen kérik, néhanap mondj nemet. Főként akkor, ha lenne más dolgod is. Mondjuk fontosabb.
2. Engem nem kell kedvelni. Sőt! Nem is szeretném, ha kedvelnétek. Ugyanis sokkal nagyobb összetartó erő együtt utálni valakit.
Mondjuk túl sok ujjat nem vett igénybe a hibák felsorolása, de amíg Hercegnő hallgatta a fejtegetést, máris elkészült a válasszal.
- Ez mind szép és jó főnököm, de akkor kérdezek. Helybenhagyólag bólintottál a koffeinkérő telefonra. Ha meg kell tanulnom nemet mondani, akkor esetleg rajtad kéne kezdenem? És mi van azzal, hogy "Hercegnőt mindenki használhatja..."? Most akkor mi is lenne az elvárásaiddal találkozó, követendő viselkedésforma részemről?
- Megfogtál. Igazad van, bocs. - vigyorgott a kenyéradói jogokat gyakorló, kulcsra zárta az irodája ajtaját, és titkárnőjét magára hagyva inkább menekülőre fogta... :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése