Mint azt már az előzőekben írtam, Királylány és Hercegnő igen jó nexusba keveredett. A Királylány - miután megcsömörlött a neten bonyolított randiktól - elhatározta, hogy máshol próbálkozik. Ki is nézett magának a műhelyben egy srácot, aki - hiába volt neje, plusz egy gyerkő is - úgy tűnt, a szemezésen és mosolyon kívül másra is vevő. Nevezzük a fickót - csak az érthetőség kedvéért - Janinak. Persze Királylány igyekezett a Főnök előtt titokban tartani a vonzalmát, lévén a boss nehezen emésztette volna meg a tényt. Elvégre Jánosunk fiatalabb, jóképűbb volt nála, nem beszélve a tényről: a Királylány erősen érdeklődött Jani iránt, míg ezt a Főnökkel kapcsolatban igazán nem mondhattuk volna el. Ne is szépítsük tovább a dolgot, mondjuk ki: a bosst elővette volna minyima az irigység, és hát bizonyára nem nézte volna sokáig tétlenül, ha kitudódik a dolog.
A Királylány - miután verbális és non-verbális módon is megbizonyosodott róla, hogy semmit nem értett félre, Jánosunk vevő a titkos viszonyra - hamarosan rálépett a következő lépcsőfokra.
Egy délután, munkából hazafelé menet közölte a Hercegnővel, hogy elérkezett a pillanat, kész a haditerv. Miszerint őhölgysége másnap beteget jelent a Főnöknél, a Hercegnő a műhelyben - főként János hallótávolságán belül - jó hangosan sajnálkozik a váratlan, ámde nem súlyos rosszullét miatt, amiből a Jani bizonyára érteni fog, és a tettek nemes mezejére lép.
És lőn. Királylányunk beteget jelentett, a Hercegnő teleharsogta a műhelyt, majdan a két nőszemély várakozó álláspontra helyezkedett. Eltelt egy óra, majd kettő, amikor is a Királylány felhívta a titkárnők gyöngyét megérdeklődvén, mégis mi az ábra? A Hercegnő leballagott a műhelybe, körülnézett, majd közölte barátnőjével a tapasztaltakat: A Jani itt van, de nem úgy tűnik, hogy éppen beleszakadnak a melóba. Ha engem kérdezel, ez is csak egy pasi, aki a ráutaló magatartást per pillanat valamiért nem akarja érteni, úgyhogy szerintem jobban jársz, ha egyenesen megmondod neki, mi lenne a dolga. Úgyis mindjárt felmennek a konyhába reggelizni, beszélj vele!
A Királylány is így gondolta, így a Hercegnőtől elbúcsúzott, hogy minél előbb tudjon beszélni titkos szívszerelmével.
Ugye, azt nem felejtettük el, hogy Jánosunk nős paskó, akinek eszében sincs váltani, csak némi izgalomra vágyott? Ugyanis ez az elkövetkezendő történések miatt igen horderős információ...
Szóval a Hercegnő úgy volt vele, hogy most már a Királylány intézze egyedül a szexuális életét, és egyébként is, minek oda szócső, ahol az elviek már egyébként is le vannak zsírozva?
A titkárnők gyöngyszeme vissza is caplatott a helyére, majd nem sokkal azután, hogy nekiállt átnézni az időközben a mérnökök által az asztalára pakolt árajánlatokat, a Főnök is bement a saját szobájába, és magára csukta az ajtót.
Kisvártatva azonban a Főnök beinvitálta a szobájába a titkárnőjét, és feltette neki a keresztkérdést:
- A mobilod huszas, vagy harmincas?
- Harmincas - lepődött meg a lány, és immáron igen figyelmesen vizslatta a boss arcvonásait. A Főnök egy mély sóhaj kíséretében a Hercegnő orra elé dugta a mobilját, amelyben a következő SMS virított: "Én is rettenetesen kívánlak, de most nem tudok kimenni hozzád."
A boss - miután látta, hogy titkárnője pókerarccal értelmezi a szöveget, ismét kérdezett, azért lássuk be, hangyányit ostobát:
- Ha a szöveg alján virító számot felhívom, akkor az fog jelentkezni, aki az SMS-t küldte?
- Minden bizonnyal - hangzott a válasz, és erre a Főnök már emelte is a céges vonalas telefont, elvégre az titkosítva volt, így a mobilon maximum az "ismeretlen szám" villoghatott.
A boss fülelt, és hitetlenkedve hallgatta a kagylóból kihallatszó, illetve a konyhából ugyanolyan ütemben behallatszó csörgéseket.
A Főnök kirúgta maga alól a széket, és a konyhában reggeliző munkatársakhoz loholt. A komolyságát megőrizve próbálta értelmezni az elé táruló látványt, hiszen a srácok nyugodtan falatoztak, csak János hallózott bőszen a telefonjába.
A boss rászegezte a tekintetét a meglehetősen jóképű, ámde igen meglepett Janira és megkérdezte:
- János! Tudja maga, hogy milyen SMS-t küldött nekem?
- Igen - rebegte a kérdezett, majd egy kicsit magára találva folytatta: - De nem oda szántam.
- Hát mertem remélni! - ezzel a Főnök szabályos hátraarc után dúltan visszament a szobájába.
A Hercegnő előkapta a telefonját és sietve bement a női mosdóba, ahol első lépésként könnyesre vihogta magát, másodikként felhívta a Királylányt.
Uraim!
Titkos viszony esetén óvakodjanak attól, hogy a főnökük keresztnevét adják a hölgynek, bármennyire is besorszámozzák - miszerint: Pisti5. Mert a mellékelt ábra szerint van rá esély, hogy nem oda megy az a fránya SMS, ahová szánták.
Illetve azt is javallanám, bármennyire is "ész megáll" állapotba kerülnek a hölgy nem éppen visszafogott üzenetétől, használják az SMS olvasásakor fellelhető "válasz" funkciót, mert azzal sokkal nehezebb a fentiekhez hasonló, kellemetlen helyzetbe kerülni.
Ellenben ha a hölgykoszorú szórakoztatása volt a cél, akkor egy hangot sem szóltam, mert az legalább sikerült! :-)
2012. május 4., péntek
2012. május 3., csütörtök
Vélemény a Reményhajsza II-ről
Sziasztok!
http://olvasnijo.blogger.hu/2012/05/03/sylvia-river-remenyhajsza-ii
:-DDD
Köszönet érte a bloggernek!
http://olvasnijo.blogger.hu/2012/05/03/sylvia-river-remenyhajsza-ii
:-DDD
Köszönet érte a bloggernek!
2012. április 25., szerda
Meló-sztori :-)
Sziasztok, Kedves Olvasók!
Bocs az eltűnésért, csak egy kissé elhavazódtam, illetve a netördög is működött rendesen. :-(
Az alábbi történetnek nem sok köze van a Reményhajszához, de azért remélem, tetszeni fog Nektek!
Egyszer volt, hol nem van, volt egyszer egy autókkal foglalkozó cég, amely ügyvezetői titkárnői pozícióba munkatársnőt keresett. Az állás meghirdettetett, a jelentkező meghallgattatott, és a kölcsönös szimpátia hatására a pályázó munkatársnővé avanzsált.
Hősnőnk egy olyan környezetbe csöppent bele munkailag, ami nagyon is megfelelt neki. Több hónapos álláskeresés eredményeként született meg az eszményinek látszó munkahely: relatív tisztességes munkabérért, ráadásul nem a világ végén, vagy az Isten háta megett volt a hely. Ugye, hogy kimondottan meseszerű? :-)
És akkor a kollektíva: 22 pasas és 1 hölgyemény + immáron a mi Hősnőnk. Nem is csoda, hogy a szépreményű új munkatársnő egyből Hercegnő lett. Nyilván a Királylány címet eszébe sem jutott vitatni, hiszen az teljesen jogosan, az anyaggazdálkodói munkakörben tevékenykedő hölgyeményt illette.
Királylányunk magánélete éppen romokban hevert, a válófél kínjaival küzdött. Pillanatnyilag még nem azt az időszakot élte, amikor a válás tragédiája elkezdett volna erősen hasonlítani a megkönnyebbülésre, de azért már ekkor sem zokogott naphosszat. Az idő persze telt, Hősnőnk beilleszkedett, a kollégáival lazán összebarátkozott. Egyszem kolléganőjével szoros barátságot kötött, és munkaidőn kívül is rengeteget voltak együtt.
Ennél a pontnál kell megemlíteni a Főnököt is, aki meglehetősen laza figura volt, ráadásul a fejébe vette: a hölgymunkatársakat bizony ki kell kupálni, nehogy már megszeppenjenek az őket körülvevő férfinéptől! Ebből következően számos esetben előfordult, hogy a munkamegbeszélés végén a lányoknak igehirdetés következett, leginkább a "hogyan kezeljük a pasasokat?" témakörön belül, tekintettel főként a Királylány problémáira. Hősnőink mellesleg remek hallgatóságnak bizonyultak, pillanatok alatt rá tudtak hangolódni a Főnök kacifántos, mellesleg a paskókat sem kímélő gondolatmenetére, és mivel mindkét fél bőven meg volt áldva humorérzékkel, igen vidáman teltek ezek az alkalmak. Nyilvánvaló, hogy munka szempontjából sem volt ezzel baj, mi több, vidám és hatékony munka folyt, igen ritkán fordult elő a meló miatti gyomorgörcs. Márpedig ez már akkoriban is nagy szó volt!
A főnöki okítás, a baráti beszélgetések és az idő előrehaladtával a Királylány kisvártatva átértékelte a feleségként derékba tört karrierjét, így rövid úton elhatározódott: be kell pótolni, amit nejként kihagyott, tehát jöjjék is, de üstöllést a pasizás elnevezésű tevékenység! És hát mivel napközben a munkahelyén tartózkodott - szép vagy sem - a munkahelyi számítógépével különféle randioldalakra regisztrált.
A Királylány nickneve Cirmi33 lett, érkeztek is a levelek garmadával. Ha levelezés helyett chatelt a kishölgy, bizony előfordult, hogy 8-10 pasassal "beszélgetett" egyszerre.
Egy ilyen alkalommal a Főnök behívatta a Hercegnőt, és megkérdezte: Melyik oldalon és milyen néven van regisztrálva a Királylány? A titkárnők gyöngye ismerte már annyira a Főnököt, hogy tudta: nem retorzió, hanem egy kis poén van kilátásban, így segített a bossnak regisztrálni, aki megköszönte a közreműködést, és vadonatúj nicknevének birtokában magára csukta az irodája ajtaját.
A titkárnő visszatérte után a Királylány enyhén skarlátos arccal, halkan olvasta fel, hogy milyen szépségeket írt neki egy új lovag. Miszerint: bizonyára gyönyörű a szemed, netán kék? Azt gondolom, őrült szexi csaj vagy, akinek a formás lábát látni engedi a miniszoknya, a blúzod nyilván elegáns, de lefogadom, hogy nem állig begombolt... Ilyen és ehhez hasonló mondatok érkeztek a Királylánynak, aki ettől egy pindurit be is zsongott, hiszen nem a szokott 2 mondat után talit feldobó, csak szexpartnert kereső fickót feltételeztek a többihez képest határozottan finom, és nem annyira direkt szavak.
Hősnőnk a barátnőjét hallgatva csak magában pukkadozott a visszafojtott vigyorgástól, ugyanis a fejében körvonalazódott egy terv. És lőn! Hercegnőnk is felhaladt ama randioldalra, villámsebesen regisztrált, majdan rákattant a Főnököt rejtő nicknévre.
A csukott irodából pillanatokon belül a Főnök enyhén meglepett, hangyányit talán ideges hangja szólította a titkárnőt, aki arcvonásait moderálva nyitott rá a számítógépe képernyőjére meredő férfiemberre. A Főnök odaintette beosztottját, rábökött a monitorra, ahol meg volt nyitvan a randioldal chatszobája, azonban ott nem csak Cirmi33-tól, hanem valami Bluebird nevű nőszemélytől is volt üzenet. A Királylánnyal kapcsolatos játékában megzavart Főnök tanácstalanul nézett fel Hősnőnkre, hogy most akkor mit csináljon? A Hercegnő kedvesen rámosolygott a bossra és azt tanácsolta neki, legyen udvarias, ha már szóltak hozzá virtualice, válaszoljon. A férfiember elhatározódott, odavetette még az oké, köszi, csukd be magad után szavakat, és máris elkezdte ütni a billentyűket.
A Hercegnő kíváncsian olvasta, hogy mit írt neki a boss, hiszen ő maga volt a játékot megkavaró Bluebird.
A Főnök udvariasan érdeklődött, hogy Bluebird mit csinál, hol dolgozik. A lány nem fedte fel magát, csak elkezdett áradozni a szuper melóról, a remek kollégákról és - minő skandallum! - a kedves, meglehetősen emberi és szimpatikus főnökről.
A másik fél - nyilván nyuszit szándékozott ugrasztani a bokorból - rövid úton feltette a kérdést, hogy milyen a főnök az ágyban? A Hercegnő - lévén, remek tanítvány volt, és már egy jó ideje egyébként sem kapott infarktust a hasonló beszólásoktól - erre azt találta válaszolni, hogy azt nem tudja, hogy az ágyban milyen, de az íróasztalon nem olyan rossz. A paskó - látva, hogy nem jött be a terve - visszatért a humoros, mégis normális hangnemre, és a továbbiakban csak jópofa idétlenségekkel szórakoztatta nicknév mögé rejtőzött titkárnőjét.
Késő délutánra járt már az idő, amikor Bluebirdhöz megérkezett a kérdés: és meddig tart a munkaidőd? A Hercegnő felnézett az órára, és látva, hogy bizony hamarosan valóban vége a munkanapnak, csak ennyit írt vissza: - Ötig. Úgyhogy örülnék, ha meginnád a kávédat, mert elmosnám a csészédet, és mennék haza.
A titkárságot a főnök irodájától elválasztó csukott ajtó ellenére tisztán hallatszott a billentyűzettartó sín zörrenése és a fal által megállított, lendületesen hátralökött forgószék zaja. Hamarosan nyílt az ajtó, a Főnök megtorpant a küszöbön, majd csípőre vágott kézzel, mégis vigyorogva közölte a titkárnőjével:
- Te bestia!
Erre már a Királylány is felkapta fejét, és értetlenül nézett a kollégákra. A Főnökből immáron a hangos nevetés tört ki, és az anyaggazdálkodóhoz fordulva mondta: - Jól van Cirmikém, hagyd abba a monitor bámulását, mert a végén még megárt a szép kék szemednek! Szedd rendbe magad csillagom, mert itt a nagy ismerkedés közben az elegáns, mégsem konzervatív blúzod kicsúszott a miniszoknyádból, és ha ilyen slendriánul mész a randidra a Vasasszony Bisztróba a Főnök54-gyel, ki fog ábrándulni belőled!
A Királylánynak egészen gyorsan leesett, hogy megvezették, és a Hercegnőre meredve megjegyezte: - Te tudtad, és nem szóltál! Olyan dög vagy!
Pár pillanatnyi csend után mindhárom résztvevőből egyszerre pukkadt ki a nevetés, a lányok kedélyesen összeszedték a főnöki irodában a kávézás romjait, a férfi pedig átment a mérnöki irodába, hogy a következő munkanapra vonatkozóan váltson pár szót a fiúkkal.
Bocs az eltűnésért, csak egy kissé elhavazódtam, illetve a netördög is működött rendesen. :-(
Az alábbi történetnek nem sok köze van a Reményhajszához, de azért remélem, tetszeni fog Nektek!
Egyszer volt, hol nem van, volt egyszer egy autókkal foglalkozó cég, amely ügyvezetői titkárnői pozícióba munkatársnőt keresett. Az állás meghirdettetett, a jelentkező meghallgattatott, és a kölcsönös szimpátia hatására a pályázó munkatársnővé avanzsált.
Hősnőnk egy olyan környezetbe csöppent bele munkailag, ami nagyon is megfelelt neki. Több hónapos álláskeresés eredményeként született meg az eszményinek látszó munkahely: relatív tisztességes munkabérért, ráadásul nem a világ végén, vagy az Isten háta megett volt a hely. Ugye, hogy kimondottan meseszerű? :-)
És akkor a kollektíva: 22 pasas és 1 hölgyemény + immáron a mi Hősnőnk. Nem is csoda, hogy a szépreményű új munkatársnő egyből Hercegnő lett. Nyilván a Királylány címet eszébe sem jutott vitatni, hiszen az teljesen jogosan, az anyaggazdálkodói munkakörben tevékenykedő hölgyeményt illette.
Királylányunk magánélete éppen romokban hevert, a válófél kínjaival küzdött. Pillanatnyilag még nem azt az időszakot élte, amikor a válás tragédiája elkezdett volna erősen hasonlítani a megkönnyebbülésre, de azért már ekkor sem zokogott naphosszat. Az idő persze telt, Hősnőnk beilleszkedett, a kollégáival lazán összebarátkozott. Egyszem kolléganőjével szoros barátságot kötött, és munkaidőn kívül is rengeteget voltak együtt.
Ennél a pontnál kell megemlíteni a Főnököt is, aki meglehetősen laza figura volt, ráadásul a fejébe vette: a hölgymunkatársakat bizony ki kell kupálni, nehogy már megszeppenjenek az őket körülvevő férfinéptől! Ebből következően számos esetben előfordult, hogy a munkamegbeszélés végén a lányoknak igehirdetés következett, leginkább a "hogyan kezeljük a pasasokat?" témakörön belül, tekintettel főként a Királylány problémáira. Hősnőink mellesleg remek hallgatóságnak bizonyultak, pillanatok alatt rá tudtak hangolódni a Főnök kacifántos, mellesleg a paskókat sem kímélő gondolatmenetére, és mivel mindkét fél bőven meg volt áldva humorérzékkel, igen vidáman teltek ezek az alkalmak. Nyilvánvaló, hogy munka szempontjából sem volt ezzel baj, mi több, vidám és hatékony munka folyt, igen ritkán fordult elő a meló miatti gyomorgörcs. Márpedig ez már akkoriban is nagy szó volt!
A főnöki okítás, a baráti beszélgetések és az idő előrehaladtával a Királylány kisvártatva átértékelte a feleségként derékba tört karrierjét, így rövid úton elhatározódott: be kell pótolni, amit nejként kihagyott, tehát jöjjék is, de üstöllést a pasizás elnevezésű tevékenység! És hát mivel napközben a munkahelyén tartózkodott - szép vagy sem - a munkahelyi számítógépével különféle randioldalakra regisztrált.
A Királylány nickneve Cirmi33 lett, érkeztek is a levelek garmadával. Ha levelezés helyett chatelt a kishölgy, bizony előfordult, hogy 8-10 pasassal "beszélgetett" egyszerre.
Egy ilyen alkalommal a Főnök behívatta a Hercegnőt, és megkérdezte: Melyik oldalon és milyen néven van regisztrálva a Királylány? A titkárnők gyöngye ismerte már annyira a Főnököt, hogy tudta: nem retorzió, hanem egy kis poén van kilátásban, így segített a bossnak regisztrálni, aki megköszönte a közreműködést, és vadonatúj nicknevének birtokában magára csukta az irodája ajtaját.
A titkárnő visszatérte után a Királylány enyhén skarlátos arccal, halkan olvasta fel, hogy milyen szépségeket írt neki egy új lovag. Miszerint: bizonyára gyönyörű a szemed, netán kék? Azt gondolom, őrült szexi csaj vagy, akinek a formás lábát látni engedi a miniszoknya, a blúzod nyilván elegáns, de lefogadom, hogy nem állig begombolt... Ilyen és ehhez hasonló mondatok érkeztek a Királylánynak, aki ettől egy pindurit be is zsongott, hiszen nem a szokott 2 mondat után talit feldobó, csak szexpartnert kereső fickót feltételeztek a többihez képest határozottan finom, és nem annyira direkt szavak.
Hősnőnk a barátnőjét hallgatva csak magában pukkadozott a visszafojtott vigyorgástól, ugyanis a fejében körvonalazódott egy terv. És lőn! Hercegnőnk is felhaladt ama randioldalra, villámsebesen regisztrált, majdan rákattant a Főnököt rejtő nicknévre.
A csukott irodából pillanatokon belül a Főnök enyhén meglepett, hangyányit talán ideges hangja szólította a titkárnőt, aki arcvonásait moderálva nyitott rá a számítógépe képernyőjére meredő férfiemberre. A Főnök odaintette beosztottját, rábökött a monitorra, ahol meg volt nyitvan a randioldal chatszobája, azonban ott nem csak Cirmi33-tól, hanem valami Bluebird nevű nőszemélytől is volt üzenet. A Királylánnyal kapcsolatos játékában megzavart Főnök tanácstalanul nézett fel Hősnőnkre, hogy most akkor mit csináljon? A Hercegnő kedvesen rámosolygott a bossra és azt tanácsolta neki, legyen udvarias, ha már szóltak hozzá virtualice, válaszoljon. A férfiember elhatározódott, odavetette még az oké, köszi, csukd be magad után szavakat, és máris elkezdte ütni a billentyűket.
A Hercegnő kíváncsian olvasta, hogy mit írt neki a boss, hiszen ő maga volt a játékot megkavaró Bluebird.
A Főnök udvariasan érdeklődött, hogy Bluebird mit csinál, hol dolgozik. A lány nem fedte fel magát, csak elkezdett áradozni a szuper melóról, a remek kollégákról és - minő skandallum! - a kedves, meglehetősen emberi és szimpatikus főnökről.
A másik fél - nyilván nyuszit szándékozott ugrasztani a bokorból - rövid úton feltette a kérdést, hogy milyen a főnök az ágyban? A Hercegnő - lévén, remek tanítvány volt, és már egy jó ideje egyébként sem kapott infarktust a hasonló beszólásoktól - erre azt találta válaszolni, hogy azt nem tudja, hogy az ágyban milyen, de az íróasztalon nem olyan rossz. A paskó - látva, hogy nem jött be a terve - visszatért a humoros, mégis normális hangnemre, és a továbbiakban csak jópofa idétlenségekkel szórakoztatta nicknév mögé rejtőzött titkárnőjét.
Késő délutánra járt már az idő, amikor Bluebirdhöz megérkezett a kérdés: és meddig tart a munkaidőd? A Hercegnő felnézett az órára, és látva, hogy bizony hamarosan valóban vége a munkanapnak, csak ennyit írt vissza: - Ötig. Úgyhogy örülnék, ha meginnád a kávédat, mert elmosnám a csészédet, és mennék haza.
A titkárságot a főnök irodájától elválasztó csukott ajtó ellenére tisztán hallatszott a billentyűzettartó sín zörrenése és a fal által megállított, lendületesen hátralökött forgószék zaja. Hamarosan nyílt az ajtó, a Főnök megtorpant a küszöbön, majd csípőre vágott kézzel, mégis vigyorogva közölte a titkárnőjével:
- Te bestia!
Erre már a Királylány is felkapta fejét, és értetlenül nézett a kollégákra. A Főnökből immáron a hangos nevetés tört ki, és az anyaggazdálkodóhoz fordulva mondta: - Jól van Cirmikém, hagyd abba a monitor bámulását, mert a végén még megárt a szép kék szemednek! Szedd rendbe magad csillagom, mert itt a nagy ismerkedés közben az elegáns, mégsem konzervatív blúzod kicsúszott a miniszoknyádból, és ha ilyen slendriánul mész a randidra a Vasasszony Bisztróba a Főnök54-gyel, ki fog ábrándulni belőled!
A Királylánynak egészen gyorsan leesett, hogy megvezették, és a Hercegnőre meredve megjegyezte: - Te tudtad, és nem szóltál! Olyan dög vagy!
Pár pillanatnyi csend után mindhárom résztvevőből egyszerre pukkadt ki a nevetés, a lányok kedélyesen összeszedték a főnöki irodában a kávézás romjait, a férfi pedig átment a mérnöki irodába, hogy a következő munkanapra vonatkozóan váltson pár szót a fiúkkal.
2012. április 9., hétfő
Ha az ebállat fürdik... :-)
EBMONOLÓG
Most, hogy már szinte éjjel-nappal
füttyögnek a madarak, tényleg nem bírsz magaddal? Miért van az, hogy átlag
négyhavonként megbomlik az agyad? Soha nem jutott még eszedbe, hogy ilyenkor
mit teszel velem? Nem mondom, a természetes vizekbe szinte azonnal belevetem
magam, de ez a kád dolog nem szép tőled. Tudom, hogy faorrú vagy, de nem lehet,
hogy ennek a samponnak a szaga valóban tetszik neked! Jelzem, éreztem, hogy
készülsz valamire, hiszen séta után nem adtál enni, és elővetted a törölközőmet
is. Ekkor már tudtam, hogy gáz van, és az is világos volt, hogy MEG AKARSZ
FÜRDETNI. Köszönd a neveltetésemnek, hogy nem bujdokolok világgá, és a HOPP
parancsra tényleg abba a bébiszagú, habos löttybe vetem magam, amit a kádba
raktál! De megjárod te is, hiszen a nap is lemegy, ameddig a víz átáztatja a
bundámat. Na, azért! Ezer mákod van, hogy a fülemet bevattáztad, és a szemembe
nem kened bele ezt a samponnak nevezett undormányt! Ügyes vagy, látod, ezt most
jól csinálod! Sokkal jobban, mint a kutyakozmetikus. Hiába, szeretlek. Ilyenkor
ellágyulok, és úgy gondolom, hogy mégiscsak megérdemled a Gazda nevet. Méééég,
masszírozz egy kicsit! Na! Süket vagy? Bezzeg, amikor észreveszek egy macskát,
már a fülem tartásából látod, hogy mikor készülök indulni, most meg nem érted a
felpúpozott hátamat, az ívbe hajló farkamat, a toporgó lábaimat, a felemelt
orromat, és a kéjes nyögéseimet! Uram segíts! Képes vagy fél órán keresztül
leáztatni rólam ezt a habos trutymót akkor, amikor vízórád van? Ha rám
hallgattál volna, el sem kezded! Látszik, hogy te sem tudod, mit is akarsz!
Ameddig áztattál, nem szabadott rázogatnom magam, most meg egymás után többször
is kéred. Szerencséd, hogy kettőnk közül én vagyok az értelmesebb és a
toleránsabb. Itt van, fröcsköl a lé a bundámból, most végre boldog vagy? Hurrá!
Kint vagyok! Hozd a törölközőket, aztán törölgess! Azt legalább szeretem. Ezt
nem hiszem el! Szinte már bizonyos, hogy megvesztél! HAJSZÁRÍTÓ? Nekem bundám
van, te csökkentértelmű, nem hajam! Jól van, ne pattogj! Megyek már! Remélem,
leszárad a karod tőből! Vagy legalább ez a melegszél-gép elromlik! Na, azért!
Ez a száraz törölköző itt a hasam alatt nem is olyan rossz ötlet. Még a KEFE
is? Átképzed magad, drágám? Azt persze mélyen elhallgatod előlem, hogy az
elődöm, a szetter sem volt fürdésileg maga a tökély. Őt be kellett raknod a
kádba. Meg elbujdokolt. Van benned egy kis szadista felhang azért. Ahelyett,
hogy megértetted volna őt – és persze engem is – elvitted a kutyakozmetikushoz.
Ezért döntöttem úgy, hogy én engedek az erőszaknak. A haverok mesélték a téren,
hogy a nagy előd bizony a nyíróollót is megharapta! Egy szetter! Belátod már,
hogy a FÜRDÉSSEL mennyire ki lehet hozni a kutyát a sodrából? Mit gondolsz
bogárkám, neked miért nincs bundád? Azért bizony!Mert már leázott! Most meg télen kell a kucsma,
kesztyű, nagykabát!
Szóval mindjárt száraz vagyok… Mennyit is
vacakoltál ezzel a szárogatással? Két vagy inkább három órácskát? Probléma egy
szál se, nézzük, mit kell tenned: Kifertőtleníted a kádat, felmosod a lakást,
stb. Eressz, látni akarom, hogy mit műveltél!
Mit tettél te szerencsétlen! Igen, tök jól
látod! Dupla olyan széles lettem, mint tegnap voltam!
Most mit mondok lent a többieknek?
Megfürdettek és ez csak a szőröm? Ugyan eddig sem voltam egy etióp alkat, de
most, hogy feltunningoltad a szőrömet, olyan széles a hátam, mint egy
teniszpálya. Pedig már olyan remekül rám simult! Most meg szálanként
megszámolhatod.
Ilyen megaláztatás után akár már enni is
adhatnál! Hiába, a jó szívem! De legalább fürdés szempontjából egy időre
megnyugszol. Egyébként más bajom tényleg nincs veled. Legyen, bevallom, igen,
határozottan az elviselhető kategóriába tartozol. Tudsz főzni – isteni ez a
csirkenyak rizzsel és zúzával! – játszol is velem, szeretsz is, nyaralni is
elviszel, nem követelsz sokat – el ne szálljon az agyad, keveset se! – és
rengeteget simogatsz. Lehet, hogy most mégsem szököm meg. Majd a következő
fürdetés előtt, de ezt még átgondolom. Kimerítő volt a délelőttöm, meg a kaja
sem volt rossz, úgyhogy most hagyjál egy kicsit aludni! Jut eszembe! Nem volt
egy utolsó ötlet tőled ez a párna! Jól van, ne rinyálj már ennyire! Veled
maradok, üsse kavics, még meg is bocsátok, csak hagyjál végre aludni egy
kicsit!
2012. április 4., szerda
Egy vélemény a Reményhajsza I-ről
Sziasztok!
Csak egy linket teszek közzé, és már itt sem vagyok! :-))))
http://olvasnijo.blogger.hu/cimke/sylvia%20river
Csak egy linket teszek közzé, és már itt sem vagyok! :-))))
http://olvasnijo.blogger.hu/cimke/sylvia%20river
Ha már blog...
Sziasztok, újra én, újra itt! :-)
Belátom, nem volt valami jó húzás tőlem ez az ideiglenes vége felirat, ezért azt gondoltam, hogy folytatom a blog írását, még ha egyelőre nem is a Reményhajsza III. első fejezetével. Áthidalásként - ameddig nem kezdem el a fejezetek felpakolását - mindenféléről írok, amiről azt gondolom, érdekes lehet.
Ha nem köztudott rólam, akkor most bevallom: erősen állatbarát vagyok. Van kutyám, macskám, ezért kimondottan szeretem az állatos történeteket. Azokat meg különösen, amiken nem feltétlenül meghatódni kell, hanem sírni - a röhögéstől.
Pillanatnyilag éppen egy ilyet olvasok, munkába menet, munkából jövet. A közlekedési eszközökön szükségem van néha az önuralmamra, és bár az arcvonásaimon nem mindig vagyok képes uralkodni, a nyilvános, hangos röhögést eddig még nem követtem el. Valószínűleg azért, mert még eléggé a cicaéletrajz elején tartok. A lányom már kivégezte a betűhalmazt, és úgy nyilatkozott, hogy suliban, pad alatt, matek óra helyett, nem javasolt olvasni...
A történet egy macska naplója, Alfié. Alfi egy öntelt, enyhén szólva vulgáris szóhasználattal "megáldott", gyönyörűséges kandúr, aki simán elhiszi magáról, hogy miatta és érte forog a Föld. Nagyon valószínű, hogy ráadásul őmacskasága az Univerzum közepe, legalábbis szerinte.
A jószág nincs elájulva gazdái macskajártasságától, ezért napi szinten megküzd velük, hogy megnevelje őket. Sarkalatos kérdéskör az alomhasználat, az etetés, a pihenés, a játék, a többi élőlényhez való viszony, és természetesen egyikben sem egyezik Alfi és az emberek véleménye, a konfliktushelyzet tehát állandó jelleggel adott. :-) Azt azért muszáj tudni a regényről, hogy kimondottan NEM MESEKÖNYV!!
A címe: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör.
A vérmacskának blogja is van, ahol bele lehet kóstolni... :-)
Nem tudom, hogy kinek milyen tapasztalata van a saját macskájával, én úgy "szőrmentén" belekóstoltam az Alfi által felvázolt világba. A macskánkat kb. 4 hetesen, betegen az utcán találtuk, és tekintve az állatka nehéz gyermekkorát, a szocializáció nem volt egyszerű, na jó, bevallom, ÉVEKBE telt. :-) Arról ne is beszéljünk, hogy a leány- és macskaszoba milyen állapotba került, amióta a kis cirmos beköltözött... Tapéta és kárpithiány, szálanként szétszedett szőnyeg, és néhanap a kezünkön némi felhám-hiány is befigyelt. Természetesen a mi jószágunk becézgetése során nálunk is felmerült a Vérmacska, de azért a Pitcat, és a Batcat becézetek gyakrabban előfordultak. A pit azért, mert harapott, és ha valamit elkezdett cincálni, nem eresztette. A bat pedig azért, mert szép távolságokat tudott repülni széttárt mellső mancsokkal, kieresztett karmokkal - természetesen ezt is a bármi levadászásának okán tette.
Viszont amikor az a macskaszem rászegeződik az emberre, és ahhoz még dörgölőzős dorombolás is társul, a megtisztelt gazdi-szerű bárgyú mosollyal, meghatva, majdhogynem boldogan szedegeti a kárpit- és tapétafoszlányokat, vagy tamponálja a kezén a vérzést, ráadásul úgy, hogy közben a macskaállatot tudja simogatni. :-)
Azért van abban valami, hogy Alfi és fajtársai alattvalónak, de leginkább hülyének néznek minket, embereket...
Belátom, nem volt valami jó húzás tőlem ez az ideiglenes vége felirat, ezért azt gondoltam, hogy folytatom a blog írását, még ha egyelőre nem is a Reményhajsza III. első fejezetével. Áthidalásként - ameddig nem kezdem el a fejezetek felpakolását - mindenféléről írok, amiről azt gondolom, érdekes lehet.
Ha nem köztudott rólam, akkor most bevallom: erősen állatbarát vagyok. Van kutyám, macskám, ezért kimondottan szeretem az állatos történeteket. Azokat meg különösen, amiken nem feltétlenül meghatódni kell, hanem sírni - a röhögéstől.
Pillanatnyilag éppen egy ilyet olvasok, munkába menet, munkából jövet. A közlekedési eszközökön szükségem van néha az önuralmamra, és bár az arcvonásaimon nem mindig vagyok képes uralkodni, a nyilvános, hangos röhögést eddig még nem követtem el. Valószínűleg azért, mert még eléggé a cicaéletrajz elején tartok. A lányom már kivégezte a betűhalmazt, és úgy nyilatkozott, hogy suliban, pad alatt, matek óra helyett, nem javasolt olvasni...
A történet egy macska naplója, Alfié. Alfi egy öntelt, enyhén szólva vulgáris szóhasználattal "megáldott", gyönyörűséges kandúr, aki simán elhiszi magáról, hogy miatta és érte forog a Föld. Nagyon valószínű, hogy ráadásul őmacskasága az Univerzum közepe, legalábbis szerinte.
A jószág nincs elájulva gazdái macskajártasságától, ezért napi szinten megküzd velük, hogy megnevelje őket. Sarkalatos kérdéskör az alomhasználat, az etetés, a pihenés, a játék, a többi élőlényhez való viszony, és természetesen egyikben sem egyezik Alfi és az emberek véleménye, a konfliktushelyzet tehát állandó jelleggel adott. :-) Azt azért muszáj tudni a regényről, hogy kimondottan NEM MESEKÖNYV!!
A címe: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör.
A vérmacskának blogja is van, ahol bele lehet kóstolni... :-)
Nem tudom, hogy kinek milyen tapasztalata van a saját macskájával, én úgy "szőrmentén" belekóstoltam az Alfi által felvázolt világba. A macskánkat kb. 4 hetesen, betegen az utcán találtuk, és tekintve az állatka nehéz gyermekkorát, a szocializáció nem volt egyszerű, na jó, bevallom, ÉVEKBE telt. :-) Arról ne is beszéljünk, hogy a leány- és macskaszoba milyen állapotba került, amióta a kis cirmos beköltözött... Tapéta és kárpithiány, szálanként szétszedett szőnyeg, és néhanap a kezünkön némi felhám-hiány is befigyelt. Természetesen a mi jószágunk becézgetése során nálunk is felmerült a Vérmacska, de azért a Pitcat, és a Batcat becézetek gyakrabban előfordultak. A pit azért, mert harapott, és ha valamit elkezdett cincálni, nem eresztette. A bat pedig azért, mert szép távolságokat tudott repülni széttárt mellső mancsokkal, kieresztett karmokkal - természetesen ezt is a bármi levadászásának okán tette.
Viszont amikor az a macskaszem rászegeződik az emberre, és ahhoz még dörgölőzős dorombolás is társul, a megtisztelt gazdi-szerű bárgyú mosollyal, meghatva, majdhogynem boldogan szedegeti a kárpit- és tapétafoszlányokat, vagy tamponálja a kezén a vérzést, ráadásul úgy, hogy közben a macskaállatot tudja simogatni. :-)
Azért van abban valami, hogy Alfi és fajtársai alattvalónak, de leginkább hülyének néznek minket, embereket...
2012. március 25., vasárnap
THE END ... de csak ideiglenesen! :-)
Kedves Olvasók!
Elérkeztünk a Reményhajsza második kötetének is a kilencedik fejezetéhez. Remélem, hogy akiknek bejön a történet és a stílus, azok kedvet kaptak ahhoz, hogy megtudják, vajon mi is történik a továbbiakban a fő- és mellékszereplőkkel. Izgalomban, fordulatokban mindkét kötet további fejezetei bővelkednek, úgyhogy én csak javasolni tudom a könyv alak beszerzését!
Emlékeztetőül a link és az e-mail cím, ahol a regények beszerezhetőek, vagy rólunk információ kapható:
Reményhajsza:
http://www.irasmuvek.hu/sylvia-river-remenyhajsza.html
Reményhajsza II:
sylvia.river0306@gmail.com
***
Reményhajsza III:
Pillanatnyilag a könyv nyomdai előkészítésén dolgozom, úgyhogy az biztos, harmadik kötet is lesz, terveim szerint még 2012. folyamán. Természetesen, amint aktuális lesz, a megszokott csatornákon közzéteszem, hogy hol és hogyan lehet hozzájutni.
Étvágygerjesztő fejezeteket szándékozom felpakolni, de ez közelítőleg a nyomtatott könyv megjelenése körüli időpont lesz majd.
***
Reményhajsza IV:
Az írás nálam ihlet és nem határidő kérdése. Pillanatnyilag a szálak összegubancolásánál tartok, de azt hiszem, hogy a negyedik kötet is kellőképpen fordulatos és izgalmas lesz. És semmiképpen sem rövid, ahogy most kinéz... :-)))
Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni az érdeklődést, az olvasást!
Remélem, hogy tudtam néhány izgalmas, egyben önfeledt és szórakoztató percet okozni a közzétett betűhalmazzal!
Köszönöm,
SR
Elérkeztünk a Reményhajsza második kötetének is a kilencedik fejezetéhez. Remélem, hogy akiknek bejön a történet és a stílus, azok kedvet kaptak ahhoz, hogy megtudják, vajon mi is történik a továbbiakban a fő- és mellékszereplőkkel. Izgalomban, fordulatokban mindkét kötet további fejezetei bővelkednek, úgyhogy én csak javasolni tudom a könyv alak beszerzését!
Emlékeztetőül a link és az e-mail cím, ahol a regények beszerezhetőek, vagy rólunk információ kapható:
Reményhajsza:
http://www.irasmuvek.hu/sylvia-river-remenyhajsza.html
Reményhajsza II:
sylvia.river0306@gmail.com
***
Reményhajsza III:
Pillanatnyilag a könyv nyomdai előkészítésén dolgozom, úgyhogy az biztos, harmadik kötet is lesz, terveim szerint még 2012. folyamán. Természetesen, amint aktuális lesz, a megszokott csatornákon közzéteszem, hogy hol és hogyan lehet hozzájutni.
Étvágygerjesztő fejezeteket szándékozom felpakolni, de ez közelítőleg a nyomtatott könyv megjelenése körüli időpont lesz majd.
***
Reményhajsza IV:
Az írás nálam ihlet és nem határidő kérdése. Pillanatnyilag a szálak összegubancolásánál tartok, de azt hiszem, hogy a negyedik kötet is kellőképpen fordulatos és izgalmas lesz. És semmiképpen sem rövid, ahogy most kinéz... :-)))
Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni az érdeklődést, az olvasást!
Remélem, hogy tudtam néhány izgalmas, egyben önfeledt és szórakoztató percet okozni a közzétett betűhalmazzal!
Köszönöm,
SR
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)