Reményhajsza III. - 3. fejezet

3. fejezet

Juanita Mendez könnyekkel a szemében állt a temetőben, Ewan és Sean támogatta két oldalról. A lány hálás volt a fiúknak, hiszen majdnem minden gyakorlati tennivalót levettek a válláról. A temetés után már csak a házban tartott megemlékezést kellett a kisasszonynak kibírnia, majd a vendégsereg távozása után végre elkezdhette a veszteség feldolgozásának hosszú folyamatát.

McBride jó érzékkel nem közeledett a lányhoz, viszont amint Ms. Mendez szükségét érezte a segítségének vagy a társaságának, szinte azonnal mellette termett.

Sean a stratégiát megbeszélte Ewannal, aki bár Elisa halálának nem örült, mégis kissé megkönnyebbült, hiszen a Mendez-birodalommal kapcsolatos terveik véghezvitelében immár McBride-é volt a főszerep.

A temetés utáni összejövetelen az íreknek nagyon oda kellett figyelniük, hiszen a gyászoló rokonokon és barátokon kívül megjelentek a konkurencia képviselői is. A vetélytárs kábítószerkereskedők éles szemmel azt figyelték, hogy kivel és mennyi ideig beszél a gyászával elfoglalt Juanita Az egyik kartell feje odáig merészkedett, hogy a Ms. Mendezzel történt négyszemközti beszélgetés alatt felhívta a lány figyelmét a droggal kapcsolatos tennivalókra és felajánlotta segítségét. Azért, hogy a fiatal nőnek ne legyen ellenvetése, az üzleti kapcsolaton kívül, családi egyesítést is javasolt, így kissé ízléstelenül, de azon nyomban megkérte Juanita kezét, mondván, hogy az erőviszonyok rendezése nem tűr halasztást.

Amikor a lány falfehérre sápadt, Ewan oldalba bökte Seant, hogy felhívja a figyelmét az eseményre. Az ír kényelmesen odasétált a beszélgetőkhöz, vitt magával egy pohár frissítőt, amelyet gyengéden a nő kezébe adott. Félreérthetetlen mozdulattal vonta magához Juanitát, miközben rezzenéstelen tekintetét a másik férfi szemébe fúrta:

– Édes, nagyon elsápadtál, igen kimerültnek látszol. Nem akarsz lepihenni?

– Köszönöm Sean, de muszáj talpon maradnom a fogadás végéig. Kérlek, maradj mellettem, szükségem van rád!

– Ahogy kívánod, kedvesem.

A tökéletes időzítéssel és összjátékkal meglepett drogbáró csodálkozva nézett a tiszteletlennek bizonyuló McBride-ra, és kissé dühösen szólt közbe:

– Uram, nagy tisztelője voltam az elhunytaknak, ezért ajánlottam fel Ms. Mendeznek a segítségemet. Erről folyt az iménti társalgásunk, ameddig ön meg nem jelent itt. Megkérem, hogy hagyjon magunkra minket, mert a kisasszonynak fontos ügyekben kell mielőbbi döntést hoznia!

– Értem, és elnézését kérem! – válaszolt választékos udvariassággal Sean. – Azonban az utóbbi időben Ms. Mendez minden üzleti és magánügyében beavatást nyertem, ezért elképzelhető, hogy a megbeszélésük tárgyát képező témakörökben konstruktív javaslatokat tudnék tenni.

– Nem hinném, hogy ehhez is lenne köze – makacskodott a drogkereskedő.

– Ha engem érint, ahhoz neki is van köze – szólalt meg első ízben az ír megjelenése óta Juanita. – Kérem, bocsássa meg az udvariatlanságomat, és tudja be a gyászomnak, amely igen megviselt. – A lány megfogta Sean kezét és folytatta: – A történtek miatt még nem hoztuk nyilvánosságra, mert eléggé ízléstelennek gondoltam a mai napon előhozakodni ezzel, de most, a felvetése tükrében mégis kénytelen vagyok megtenni ezt a lépést, még ha csak ebben a szűk körben is. – A nő McBride-ot ölelve figyelmet kért az egybegyűltektől és immár fennhangon folytatta:

– Tisztelt megjelentek, köszönöm, hogy eljöttek és osztoztak a fájdalmamban. Tudom, hogy mindannyian nagy tisztelői voltak a szüleimnek, ezért minden bizonnyal aggódnak a sorsom további alakulásával kapcsolatban. Édesapám és édesanyám még életükben örömmel fogadták döntésemet, amelyet most megosztok önökkel azért, hogy megnyugtassam a kedélyeket és bizonyítsam, hogy az üzlet világából nem fog eltűnni a Mendez név. Hölgyeim és uraim, a mellettem álló férfi a vőlegényem, Sean McBride. Az ő segítségével és támogatásával voltam képes túlélni az engem ért sorscsapásokat, és tudom, hogy a továbbiakban is számíthatok rá.

Izgatott moraj hangja hallatszott, hiszen a McBride név a megjelent drogkartellek vezetői számára nem volt ismeretlen. Sean pedig kedvesen elmosolyodva adott egy puszit újdonsült menyasszonya arcára.

A bejelentést követően hamarosan kezdtek elszállingózni a fogadásról az emberek. Juanita mind a rokonságának, mind a szülei üzleti partnereinek megadta a kegyelemdöfést a jegyesség kihirdetésével, hiszen így senkinek sem volt esélye arra, hogy az elárvult lány felkarolásának indokával hozzáférjen a Mendez-birodalom felhalmozott vagyonához.

Amikor az utolsó vendég is elment, a lány kimerülten megdörzsölte a homlokát, hiszen Sean-nal nem beszélte meg, amit tett, és tartott tőle, hogy az ír dühös lesz azért, hogy gyakorlatilag a tudta nélkül, nyilvánosan elkötelezte.

McBride egy pohár itallal a kezében állt az ablak mellett, és kifelé bámult. Arcán már nyoma sem volt a mosolynak, amellyel a lány meséjét támasztotta alá, ameddig a vendégek jelen voltak. Amikor megjelent mellette Juanita, nem nézett rá, továbbra is hidegen és távolságtartóan viselkedett. Ms. Mendez nagyot sóhajtott, a vállára tette a kezét, és beszélni kezdett:

– Sean, kérlek, ne haragudj rám! Nem volt más választásom, az a pofátlan pojáca itt, a szüleim temetése után, az emlékükre rendezett fogadáson kérte meg a kezemet. Még csak nem is leplezte a valódi szándékait a mocsok, közölte, hogy miért akar elvenni. Az, amit mondtam, téged nem kötelez semmire.

– Tényleg így gondolod? – fordult meg az ír, miközben a lány szemét nézte. – Nekem nagyon úgy rémlik, hogy ez nem ennyire egyszerű. Adva vagy te, a dúsgazdag, ámde árva széplány. Segítséget kértél tőlem, és én megígértem, hogy mindent megteszek, amit csak tudok. Most már nincs mit szépíteni azon, amitől a szüleid meg akartak kímélni, elvégre tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy az örökséged jelentős része kábítószerből származik. Mivel ezt tudod, nyilván az sem lep meg, ha azt mondom, ez egy eléggé férfias üzlet, veled nem nagyon állna szóba senki, nem vennének komolyan. Sajnos. a leánykérő fickónak igaza volt, amikor azt mondta, hogy erről sürgősen döntened kell. Az első találkozásunkkor lefeküdtél velem, és ezáltal feljogosítva érezted magad arra, hogy belerángass a játékodba. Kihirdettetett, hogy én vagyok a vőlegényed. Ez üzleti szempontból jó húzás volt, eszemben sincs megdorgálni téged érte. Azonban azt szeretném tudni, hogy teljes komolysággal kell a vőlegényedet játszanom, avagy úgy tervezted, hogy a bejelentés csak a külvilágnak szól?

– Sean, már mondtam, nem kötelezlek semmire! – szeppent meg a lány.

– És ha én többet akarok? Ha nem a pénzed kell, hanem te? Arra mit lépsz? Vagy az esne jobban, ha azt mondanám, hogy bizonyos összegért hajlandó vagyok eljátszani a vőlegényedet, és talpon tartani apád vállalkozását? Egyáltalán, akarom én bármelyiket is? Mondta valaki, hogy itt akarok megrohadni Mexikóban? – fakadt ki a férfi.

– De… – kezdte Juanita a mondatát, amelyet azonban Sean felemelt ujja, vészjósló tekintete azonnal félbeszakított:

– Nincs de, hölgyem. Segítséget kértél, de azt nem gondoltam, hogy életfogytig tartasz rá igényt. A nagyobb baj mégsem ez. Hanem az, hogy nem akarom magam lekötni. Sem magánéletileg, sem helyrajzilag. Nem ezt akarom, nem erre vágytam. Ha férjet akarsz magadnak venni, akkor legközelebb az önként jelentkezők között válogass, ha megkérhetlek rá!

– Jó – sziszegte a nő. – Azt csinálsz, amit akarsz. Nem tartozol nekem beszámolóval a magánéletedet illetően, azonban ameddig hajlandó vagy maradni, igényt tartok a segítségedre az üzlettel kapcsolatban. Azonban ez Mexikó, ahol a látszatra nagyon kell ügyelni.

– Ebben akár meg is egyezhetünk.

– Kezet rá! – nyújtotta a lány a kezét, majd sarkon fordult és elviharzott a szobájába.

O’Donell, amint Ms. Mendez eltűnt a lépcsőfordulóban, odalépett Sean-hoz, aki kajánul vigyorogva kacsintott rá.

– Mi volt ez? – értetlenkedett Ewan.

– Egy kis kavarás.

– De minek, Sean? Gyakorlatilag a lábad elé tette, amit el akartál érni, mire te visszautasítod. Komolyan nem értelek!

– Semmi izgalom nem lenne abban, ha most mindent elfogadtam volna. Küzdjön meg értem, és akkor értékelni fogja az érte hozott áldozatomat. Nyugodtan higgye csak azt, hogy dühös vagyok, nem akarok maradni, és teher számomra átvenni az üzletet. Ha leszáll végre a magas lóról, akkor eszébe sem jut majd kétségbe vonni, hogy ki a főnök. Ugyanis most kissé megszédült attól, hogy ennek a tengernyi pénznek ő az egyetlen örököse. Mellesleg ha netalán valaha is elvenném feleségül, tutira nem akarnám azt hallani, amit most még az orrom alá dörgölhetne.

– Te tudod. Csak meg ne makacsolja magát.

– Nem fogja. Ha meg mégis, pillanatok alatt megszelídítem.

– Ezt látod, készséggel elhiszem – értett egyet McBride-dal O’Donell.

Ewan is elhagyta a nappalit és felment a lépcsőn. Juanita nyitott ajtaja mellett ment el, amikor meghallotta zokogni őt. Bement hozzá. A lány amint észrevette, sírva átölelte:

– Jaj Ewan! Olyan borzasztó volt ez a nap!

– Tudom, de kérlek, nyugodj meg! Elfelejteni sosem fogod őket, csak belenyugodni a megváltoztathatatlanba – fogta Ms. Mendez kezét a férfi. – Vigyázunk rád, ne félj!

– Köszönöm, nagyon kedves vagy. Ezt sajnos csak rólad mondhatom el, Sean éppen az imént harapta le a fejemet. Ugyan az ötlet hirtelen jött, az érzelem azonban nem. Szeretem, de nem kellek neki.

– Ez nem biztos, kislány. Most ugyan feldühítetted, de tetszel neki, ez tuti.

– Ne hidd. Semmilyen jelét nem adja. Lehet, hogy fiatal vagyok, azonban nem ő az első pasi, aki az utamba került. A múltkor is csak elfogadta, amit felkínáltam neki. Bolond lett volna kihagyni, ezt is tudom.

– Ha akarod őt, küzdj meg érte!

– Kivel, Ewan? A szabadságvágyával? Az egójával? Tegyem féltékennyé? – villant meg Juanita szeme. – Valamit rosszul csinálok szerinted? – simult O’Donellhez a lány és megcsókolta a férfit.

Ewan csak egy pillanatra döbbent le a helyzettől, aztán elkezdte simogatni a készségesen hozzásimuló testet. Egészen belemelegedtek már a tevékenységbe, amikor Ms. Mendez felnyögött: – Sean…

O’Donell egy másodperc alatt magához tért, és eltolta magától Juanitát.

– Semmit sem csinálsz rosszul, viszont velem nem fogod féltékennyé tenni Seant, mert nem hagyom. Egyébként is össze vagy zavarodva, mindenféle szempontból. Felejtsük el az egészet, hogy később ne legyen miért szégyenkeznünk!

– Bocs. Ewan, bizonyára meghibbantam. Ne haragudj!

– Semmi baj, tényleg. Értem, hogy gyengédségre, megértésre vágysz, de tőlem maximum csak barátként kaphatod meg, elvégre mást szeretsz.

– Kösz.

– Nincs mit – csukta rá Ewan az ajtót a lányra.

McBride az ajtó mellett támasztotta a falat, és felvont szemöldökkel, kérdőn nézett O’Donell-re.

– Hazudjak? – kérdezte Ewan.

– Ne strapáld magad, szükségtelen. A javadra írom, hogy nem láthattál, mint ahogy a csaj sem. Tudod, hogy nem vagyok sem érzékeny, sem finnyás. Ha a te segítségeddel érjük el a céljainkat, akkor sincs semmi gond.

– Velem ne játszogass haver, hanem mondd meg a frankót! – nézett egyenesen Sean szemébe a másik férfi. – Legalább nekem áruld el, hogy mit akarsz tenni, és mit kívánsz tőlem, ha lehet ilyet kérnem!

– Ahogy akarod. Valamelyik este felmentem a netre. Ott, az egyik chates oldalon összefutottam egy sráccal még a bátyám bandájából. Ő is lelépett, külföldön van. Utazgat, néha jó sok pénzért megtesz bizonyos szívességeket. Nem ragad le sehol, állandó mozgásban van. Tetszett, amit leírt, kipróbálnám. Viszont ez itt eléggé röghöz kötött meló. Nem mondom, nagy dohány, de már most halálra unom magam. Mehetnékem van, viszont nem akarom, hogy itt bármi is veszendőbe menjen. Veled az a tervem, hogy itt hagylak helytartófélének, én pedig kipróbálom a másik lehetőséget. Ehhez azonban az kell, hogy lázadozás nélkül, engedelmesen viselkedjen a kisasszony.

– Értelek. Nem az első alkalom lenne, hogy felpróbáljuk egymás csaját, tehát tudom, hogy nem ez a probléma. Azonban kérnék valamit, ami lehet, hogy ugyanakkora áldozat, mint amit még te kértél tőlem, Elisával kapcsolatban.

– Ne kerülgesd, mesélj!

– Legalább egyszer döntsd hanyatt a kisasszonyt. Aztán legyél olyan szinten patkány, amennyire csak tudsz. Aztán akár le is léphetsz.

– Jó ötlet. Juanita megutál, és alig várja majd, hogy elhúzzam a csíkot. Te gáláns lovagként megvigasztalod. Így én meglóghatok, neked meg nem kell a csajra koncentrálnod, mert nyugton marad a fenekén. Elvégre akkor már téged fog szeretni. El is veszed majd feleségül?

– Akár. Kár lenne ezt a birodalmat egy ilyen kis semmiség miatt veszni hagyni.

– Igaz. Most, hogy leosztottuk a lapokat, már csak egy kicsit kell türelmesnek lennünk ahhoz, hogy minden a terveink szerint alakuljon.

*

Kyle Summer és Daniel Mitchell nem kimondottan lelkesen készülődött az esti programra. Mivel tisztában voltak Jason Nox időbeosztásával, elmentek a fiú iskolájához, hogy szemrevételezzék a srácot.

Az ifjú Nox az osztálytársai körében is ugyanolyan öntelt hólyagnak látszott, mint amiről Holden az eligazításon beszámolt. A négy kommandós összenézett, aztán az autót vezető Derek gázt adott, és a csoport visszatért a bázisra.

Lassan beesteledett, Kyle beült az autójába és elment Danielért. Amikor helyettese is elhelyezkedett az autóban, Summer Dalton Nox háza elé gurult, és megkezdték a várakozást. Jason a szokott menetrend szerint kilenc után lopózott ki a házból, majd leintett egy taxit és kedvenc szórakozóhelyére hajtatott.

A két kommandós mindenféle probléma nélkül, észrevétlenül követte a célpontot. A bár előtt kígyózó sor láttán nagyot sóhajtottak, elvégre látszott, hogy egy kis időre biztosan szem elől tévesztik a srácot. Ugyanis az ifjú Nox ügyet sem vetett a hosszú sorra, hanem személye varázsával és némi készpénzzel elkerülte a fárasztó sorbanállást. Az ajtó két oldalán szobrozó rendfenntartók, azaz kidobók vigyorogva engedtek utat a miniszteri unokaöcsinek, hiszen az kellőképpen kibélelte a zsebüket egy kis zsetonnal.

Mire a kommandósok is bejutottak, Jason már két lányt ölelgetett az emeleten lévő ülőgarnitúrán fetrengve, és közben ivás helyett leginkább vedelt.

Mitchell és Summer kért a pultnál egy-egy italt, majd az egyik oszlopnak dőlve figyelni kezdték a fiút.

Úgy tűnt, hogy eseménytelenségbe fullad az éjszaka, amikor a megfigyelők felfedezték Diane Coopert is a földszinten táncolók között. A nő két másik lánnyal érkezett. Némi szíverősítő és gátláscsökkentő ital alkalmazása után csábosan ringatóztak a parketten.

Daniel oldalba bökte Kyle-t és társa füléhez hajolva hangot adott tetszésének az egyik szőke nővel kapcsolatban, aki a menedzserrel együtt érkezett. Summer hosszú ujjai között csak forgatta a poharat, amelyben még jócskán volt ital, és vigyorogva gusztálta a Mitchell által mutatott lányt. A szőkeség is hamar kiszúrta a két férfit, és nekilátott, hogy csábtáncával még inkább felcsigázza az érdeklődésüket.

A kommandósok pechére azonban az emeleten is zajlottak az események, el is csattant néhány pofon. Némelyik maflás a miniszteri unokaöcs képes felét pirosította, a megfigyelők mégsem mozdultak egy milliméternyit sem. Ugyanis a pofozkodás Jason és az általa eleddig ölelgetett lány között zajlott, ezért Summer úgy ítélte meg, hogy Nox életét nem fenyegeti veszély.

Hirtelen felpörögtek azonban az események. Az egyik szekrényhátú ajtónálló kenyéradója utasítására elindult, hogy megfenyítse a srácot, elvégre az a bártulaj érdekeltségi körébe tartozó bigét amortizálta. Nox idejében észlelte a veszélyt, és villámgyorsan besurrant a férfimosdóba. A valaha kigyúrt, mostanság azonban már inkább hájas, kopasz rendfenntartó elindult utána, ennek hatására Kyle is úgy érezte, elérkezett a közbelépés ideje. Az ajtónálló keze már a kilincsen volt, amikor a kommandós rápisszegett a sötétből. A hájhegy oldalt fordult, mire Summer lába beletalált a gyomrába. A fickó összegörnyedt, akkor viszont a koponyája találkozott támadója térdével. A gorilla szinte fel sem fogta a támadás tényét, máris eszméletlenül esett össze. Kyle arrébb húzta az útból, bement a mosdóba és kezet mosott. A háta mögött kinyílt az egyik WC ajtaja és Jason lesett ki a résen:

– Hé, haver!

Summer a tükörből látta a fiú fejét, magára bökött, majd az igenlő bólintás után megfordult:

– Igen?

– Megtennéd, hogy kinézel, van-e valami gorillaszerű az előtérben?

– Persze.

A kommandós kinézett, berugdosta a földig érő függöny alá az ájultan heverő kilógó lábát, majd visszafordult Jasonhoz:

– Tiszta a levegő.

A fiú kisurrant a mosdóból, miközben futtában köszönetet mondott, és közölte, hogy addig lép le, amíg komoly formában el nem kezdik keresni.

Summer kivette a gumit eddig összefogott hajából, és hullámos tincseit megrázva kilépett a táncparkettre. A szőkeséggel táncoló Daniellel épp csak összenéztek, Kyle pedig folytatta az útját, vissza a poharához.

A pultnál, a férfi itala mellett Diane álldogált. A nő végigmérte a srácot, majd pikírten megjegyezte:

– Nahát, Mr. Summer.

– Ms. Cooper – emelte meg a poharát a nő felé a férfi. – Meghívhatom egy italra?

– Köszönöm, elfogadom. Egy martinit legyen kedves.

A kommandós biccentett a bárpult mögött álló alkalmazottnak, aki elkészítette az italt és letette a lány elé.

Diane kortyolt a pohárból, majd megkérdezte:

– Gyakran jár ide, Summer?

– Kyle – helyesbített mosolyogva a férfi. – Elég gyakran.

– Érdekes. Nekem ez a törzshelyem, mégsem láttam még itt soha – jegyezte meg a menedzser.

– Na jó – vallott a kommandós. – Ma vagyok itt először. Ha még emlékszik Ms. Cooper, van egy mellékállásom, tehát mondhatni, dolgozom. Ugyanis ebből mégiscsak jobban lehet megélni, mint a hangfalak tologatásából.

– Valóban? – húzta össze a szemét a nő. – Én meg eddig azt hittem, hogy csak viccel. Maga tényleg strici?

– Ez fájt, hölgyem – kapott a szívéhez vigyorogva a srác. – Sokkal szebben hangzik, hogy dzsigoló. Kitartott. Selyemfiú. Vagy valami hasonló.

– Van főnöke is?

– Igen, kiscsillag. Én – húzta el a száját gúnyosan Kyle.

– Király – mondta a lány. – Letesztelném a parketten Summer, aztán ki tudja, lehet, hogy befizetek egy körre is.

– Még mindig Kyle, ha kérhetem – fogta kézen a nőt a kommandós. – Mivel üzleti ügyből kifolyólag tartózkodom itt, semmit sem ígérhetek, hiszen ha a kuncsaftom megérkezik, mennem kell. De ha megfelelek a tesztjén, és továbbra is igényt tart a szolgálataimra, ígérem Ms. Cooper, előjegyzem magácskát.

– Beképzelt bunkó – sziszegte Diane.

Kyle szája sarkában csak egy mosoly vibrált, miközben a tömegbe sétált a lánnyal. Néhány gyors számot végigtáncoltak, amikor következett egy lassú. Ms. Cooper a kommandóshoz simult, aki szintén nem tartott távolságot kettejük között. A nő csábítani akart, Summer azonban tánc közben tovább figyelte a környezetét, hiszen úgy sejtette, ha az ajtónálló magához tér, lesz egy kis balhé a lebujban. Azt tudta, hogy a hájpacni nem láthatta az arcát, de valamennyit mégis csak érzékelt a támadó személyéből. A srác ezért is készült fel legalább a hajviseletével arra, hogy kissé megváltoztassa a külsejét, hiszen a fejére simított és hátul összegumizott frizura semmiféleképpen sem volt azonosítható a jelenleg szabadon vállára omló, hullámos hajtömeggel.

A lassú szám után Diane Cooper a bárpulthoz húzta táncpartnerét, de a férfi kérdő tekintetére tagadólag megrázta a fejét, és csak egy üdítőt kért. A nő úgy döntött, hogy belemegy a megkezdett játékba, és alkalmazkodik a fiú szabályaihoz.

– Jól táncol, Kyle.

– Köszönöm Diane.

Ms. Cooper az egyik oszlopnak vetette a hátát, miközben csábos pillantásaival igyekezett elbűvölni Summert. A kommandós vette a lapot, és Diane hosszú haját az ujjai közé véve, időnként szinte véletlenszerűen hozzáért a nő nyakához. A lány a tenyerét a fiú mellkasára fektette, oda, ahol a fekete ing még ki volt gombolva. Aztán végighúzta a kezét az izmos, sima bőrű mellkason át a lapos hason keresztül egészen az övig, amit megragadott, és magára húzta a férfit. Miközben simogatta, a nő Kyle kék szemét figyelte, amely rezzenéstelenül bűvölte Diane tekintetét. Mivel a fiú arcán nem látott semmiféle változást, Ms. Cooper hirtelen ellökte magától Summert.

– Mi van szépfiú, nem tetszem magának? Már régen rám kellett volna vetnie magát!

– Gondolja? – őrjítette meg a nyugalmával a kommandós a nőt. – Adok magácskának egy leckét grátisz, kiscsillag.

A fiú az ujját először a tiltakozni készülő lány szájára tette, majd az ujjhegyével elkezdte cirógatni a nő arcát. Amikor Diane lehunyta a szemét, Summer tenyere a tarkójára siklott, a másik kezével átölelte a derekát és hozzásimult. Kyle lehajtotta a fejét, lesimította partnere válláról a csónaknyakú selyem felsőrészt, majd a szájával megkóstolta a nyak és a vállak találkozásának hajlatát. Ms. Cooper válaszként a férfi derekáról a fenekére csúsztatta a kezét és még erőteljesebben simult hozzá. Summer a mozdulatot megérezve felnézett, aztán előbb a felső, majd az alsó ajkat kóstolgatva tovább nyújtotta a lány édes gyötrelmét. Amikor megérezte, hogy Diane minden ellenállása elolvadt, az összes porcikája a folytatást kívánja, megcsókolta őt.

A kommandós kelletlenül vette tudomásul, hogy a zsebében néma, mégis őrjöngő táncot jár a mobilja, ezért elengedte a lányt és elővette a telefonját. Rápillantott a kijelzőre és Holden nevét olvasva rögvest tudta, hogy ennek az éjszakának is lőttek. Arcvonásait rendezve, Diane tincseivel játszva mondta:

– Fájdalom, szépségem, de szólít a kötelesség. Ha igényt tart a folytatásra, legyen itt két nap múlva, ugyanebben az időben.

– Kuncsaft? – szikrázott a lány szeme a sötétben.

– Pénzből élek – vont vállat Kyle. – De mielőtt elmegyek, megdicsérném, Ms. Cooper, maga ígéretes tanítvány. Éppen ezért, amikor leszámlázom kegyednek a szolgáltatást, majd adok némi árengedményt.

– Önhitt tuskó! – sziszegte a nő.

Summer szája Diane-ba fojtotta a további szavakat, majd amikor abbahagyta a csókot, a lány fülébe súgta:

– Ez kell magának, gyönyörűm. Aki nem a nyálát csorgatja, hanem keményen teszi a dolgát. Tudom, hogy itt lesz, várni fogom!

– Csak nehogy itt öregedjen meg! – vágott vissza a menedzser.

– Nem fogok. Már most szólok, hogy csak önmagát bünteti, ha nem jön el. Gondolkodjon el rajta, hogy a büszkesége fontosabb-e, vagy a teszteredményeink alapján prognosztizálható élvezet? Magával ellentétben nekem nincs hiányérzetem, semmilyen szempontból sem.

Ms. Cooper keze ütésre lendült, Kyle azonban elkapta a csuklóját. Vigyorogva belecsókolt a nő tenyerébe, majd Daniellel az oldalán, sietve távozott első megbízatása helyszínéről.

*

Bonnie és Heather egy egész hetet töltött a Kenderson-házban, aztán erőt vettek magukon és elindultak a fiatalabb lány szüleihez Európába.

Heather Fox a szülői ház közelében vásárolta meg élete első saját lakását, és ez a helyzet nagyon is megfelelt neki. Amikor úgy hozta a kedve, volt egy hely, ahol magára csukhatta az ajtót, senki sem zavarta. Egyébként Ms. Fox szerette a szüleit, sokat volt velük, de a függetlenséget és az önállóságot is kedvelte.

Ebbe a lakásba hívta meg Bonnie-t, mert annyira már ismerte unokatestvérét, hogy tudta, ez az elhelyezés jobban fog neki tetszeni, mintha az öregekkel kellene együttlaknia. A három szobából és egy ebédlőből álló lakás vendégszobáját kapta az énekesnő, Heather pedig szokása szerint első körben megtömte a mosógépet, aztán vendége után ő is felfrissítette magát. Mivel a hűtőszekrénye üresen tátongott, kénytelen volt azonnal vásárolni menni, ahová unokatestvére is lelkesen elkísérte.

Már visszafelé tartottak a bevásárlóközpontból, amikor Frank rácsörgött a barátnőjére, és közölte vele, hogy a kapu előtt várja őt. Heather elmosolyodott és rálépett a gázpedálra, hogy mielőbb kedvese karjaiba vethesse magát. Ekkor azonban egy rendőrautó szirénája visított fel mögöttük, így Ms. Fox kénytelen volt félreállni.

Kevin Davis kiszállt a rendőrautóból, azonban rögtön becsukta a bírságtömböt, amikor meglátta a leállított jármű rendszámát. Mosolyogva lépett oda a vezetőoldalra, amelynek ablakát Heather már teljesen leengedte. Arcára viszont nyomban ráfagyott a vigyor, amint meglátta Bonnie-t.

Egykori barátnőjét most sokkal szebbnek látta, mint amikor még együtt voltak. A látvány és a váratlan találkozás okozta sokk olyannyira szíven ütötte, hogy meg sem tudott szólalni. A sofőroldalon ülő lány meg is köszörülte rajta rögvest a nyelvét:

– Mi van biztos úr, megkukult? – nevetett Heather. – Jaj, Kevin, elhiszem, hogy megdöbbentél, de azért valamit már kinyöghetnél végre!

– Sziasztok, lányok! – jött meg a rendőr hangja. – Ms. Fox, figyelmeztetem, hogy lakott területen belül kissé túllépte a sebességhatárt. Kérem, szíveskedjék időnként odapillantani a kilométerórára is, hogy a hasonló kellemetlenségeket az út további részében el tudja kerülni.

– Köszönöm, őrmester – felelte komolykodva a lány. – Kevin, este buli lesz nálam, várlak.

– Ott leszek. További jó utat, sziasztok – intett egyet a férfi, majd visszament a társához és az autójához.

– Arcvonásait moderálja, nem röhög! Most még – szólt Bonnie-ra az unokatestvére.

– Ha kibírom – hajtotta le a fejét az énekesnő.

– Önuralom, kedves rokon.

– Könnyű azt mondani – sóhajtotta az idősebb nő. – Egyébként milyen buli lesz nálad?

– Amolyan de jó itthon, eljött az uncsitesó is, lazuljunk egyet típusú. Egészen szűk körben, történetesen Frank, Kevin, te meg én. Négyesben.

– Nem tetszik ez nekem.

– Az a kutyát nem érdekli. Nem boronálási szándékú a dolog, én viszont valószínűleg nem fogom visszafogni magam, Frank tuti nálam alszik. Te azt teszel Kevinnel, amit a vallásod, a bolygók állása, valamint a gusztusod diktál.

– Elvileg akkor le is köphetem.

– Akár. De csak akkor, ha megérdemli. Ahhoz pedig nem múltbéli, hanem mostani véteknek kellene történnie, ha kérhetném. Tehát csak indokolt esetben tedd!

– Pöpec. Nem lehetne, hogy én magamra csukom az ajtót, amíg te Frankkel üzekedsz, Kevint meg eleve kihagyjuk a dologból?

– Késő.

– A francba.

– Abba – nevetett fel Heather, miközben megkezdte a ház előtt a parkolási manővert.

Frank Morse lovagiasan lépett az autó mellé és ő is kevés híján megnémult a döbbenettől, amikor meglátta barátnője utasát.

– Bonnie! – rikkantotta. – Istenem, tízezer éve nem láttalak! Gyönyörű vagy – bókolt szinte azonnal a férfi.

– Kösz. Jó újra látni téged is – udvariaskodott az énekesnő.

– Azannya! Ezt muszáj most azonnal elmondanom Kevinnek, ne haragudj! – lelkendezett még mindig Morse, miközben mobiltelefonját igyekezett előásni a zsebéből.

– Ne vergődj, kedvenc haveroddal már összefutottunk – folyt bele a társalgásba Heather. – Este jön bulizni.

– Hová? – értetlenkedett a férfi.

– Ide.

– Aha – vágott még mindig nem igazán értelmes képet Frank.

– Segíts inkább felhordani a cuccot, aztán a kéróban majd tovább legeltetheted a szemedet Bonnie-n. Egyébként nem tudom, hogy feltűnt–e neked, de mintha még meg se csókoltál volna – feddte meg Ms. Fox a barátját.

– Ne haragudj, bébi! – ölelte át Morse szatyrokkal a kezében Heathert.

Bepakoltak a liftbe, majd behordták a lakásba a vásárfiát. A házigazda elmondta, hogy mi hová való, így hárman villámgyorsan elpakoltak. Heather belökött a sütőbe két pizzát, aztán az ebédlőben az asztalt körbeülve beszélgetni kezdtek.

Frank kifaggatta a vendéget arról, hogy mi történt vele, amióta nem látta, majd a csengő hangjára felpattant, hogy ajtót nyisson.

Kevin civil ruhában, vizes hajjal szobrozott a küszöbön. Frank már nyitotta is volna a száját, hogy megszólaljon, mire a rendőr felemelte a kezét és megszólalt:

– Ne is mondd! Én is láttam, szebb, mint valaha.

Morse egyetértően sóhajtott egyet, majd barátját hátba veregetve betessékelte Davist a lakásba.

A kezdeti bizonytalanság elmúltával már lazán beszélgetett a társaság, amikor a nevetésükbe belecsörrent Bonnie telefonja. A nő csak egy pillantást vetett a mobil kijelzőjére, és máris boldog mosolyra húzódott a szája. A készülék John hívását jelezte, így az énekesnő elnézést kért a többiektől és kivonult telefonálni.

– Szia, szívem királya – nyitotta ki a mobilt az asszony.

– Szia, gyönyörűségem – hallatszott Kenderson válasza. – Ezek szerint szerencsésen megérkeztetek és minden rendben van.

– Igen. Mi újság otthon?

– Hiányzol édes.

– Te is nekem. Mikor tudsz jönni?

– Két nap múlva repülök hozzád.

– Várlak.

– Vigyázz magadra addig is, majd csörgök. Szeretlek!

– Én is.

Bonnie becsukta a telefont, és visszament az ebédlőbe. A helyiségben azonban már csak Kevint találta. Kérdő tekintetére a férfi Heather csukott szobaajtajára bökött:

– Az ifjúság visszavonult. Neked itt maradtam én. Vagy inkább menjek el, fáradt vagy?

– Ugyan, maradj csak! Miért is ne tudnánk ugyanúgy társalogni, mint amikor még ők is itt voltak? Nem vagyok fáradt, tehát ha te sem, akkor dumáljunk!

– Nem kellemetlen ez neked, Bonnie?

– Nem. Miért lenne az?

– Nem tudom. Olyan furcsa, hogy most csak úgy felbukkantál.

– Ne parázz Kevin, nem harapok!

– Oké. Egyébként is szeretnék megtudni valamit.

– Éspedig?

– Heather említette, hogy igyekezett belőled kihúzni néhány választ, de te azt mondtad, hogy maximum nekem mondod el. Akkor, ha nem bánod, hallani szeretném őket.

– Tényleg tudni akarod? – csodálkozott rá Bonnie Davisre.

– Igen. Tartok tőle, hogy hülyén halok meg, ha valaki végre fel nem világosít. Nagyon úgy tűnik, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat követem el.

– Nem fog tetszeni, amit mondani fogok – próbált meghátrálni a nő.

– Tudod, inkább az nem tetszik, hogy éveket töltök egy kapcsolatban, és mindig ugyanaz a vége, én húzom a rövidebbet. Megcsalnak, rosszabb esetben faképnél hagynak. Akárcsak kiskegyed.

– Rég volt az már és még majdnem gyerekek voltunk.

– De csak majdnem. No. Hallgatlak, taglózz le!

– Te akartad… – vett nagy lélegzetet a lány, majd folytatta: – Semmit nem teszel a kapcsolataidért. Ha megvan a nő, leeresztesz. Nem udvarolsz, nem érezteted, hogy fontos, azt pláne nem, hogy szereted. Nem csak az ágyban, szex közben kell kedvesnek lenni.

– Oké. Értem és van is benne valami. Megoldás?

– Ki kellene bújnod a bőrödből. Légy romantikus. Ezalatt nem a kazalszámra hazahordott virágtömeget kell érteni, hanem az önszántadból elkövetett érintéseket, öleléseket, csókokat. Ha megállod, időnként a folytatásként megszokott hanyatt döntést is mellőzheted. Van, aki ugyan szereti, ha csak használják, de a nők többsége jobban kedveli, ha rengeteg módon a tudomásukra hozzák, hogy szeretik.

– Remek – húzta el fanyarul a száját Davis. – Te is guminőnek érezted magad mellettem?

– Előfordult.

– És miért hagytad, hogy elmérgesedjen a dolog? Miért nem szóltál?

– Tényleg ilyen érzéketlen tuskó lettél? Helyesebben inkább azt mondanám, hogy maradtál?

– Pech, de tényleg. Eddig abban a tévhitben ringattam magam, hogy van, aki karmolja a stílusomat. Például te.

– Egy ideig karmoltam is. Csak aztán egy felelőtlen és meggondolatlan seggfejnek bizonyultál, ezért leléptem.

– Nocsak! És mi volt a keresztkérdés, amin elbuktam? Amit olyan súlyosnak éreztél, hogy menekülőre fogtad?

– Nem hiszem el, hogy nem vésődött be!

– Pedig…

– Na jó. Amikor azt kérdeztem, hogy mi lenne, ha terhes lennék, baromi rossz választ adtál.

– Miért, azt mondtam, hogy semmi?

– Bárcsak azt mondtad volna! De nem. Azt bírtad kinyögni, hogy megtarthatnánk, elvégre Frankék is babát várnak.

– Frankék? – visszhangozta értetlenül Kevin a nevet.

– Igen. A szomszéd helyiségben szöszmötölő országos cimborád, Morse.

– Ja! De nem értelek. Szerintem a két kölyök biztos jól kijött volna egymással! Mi volt ebben a rossz válasz?

– Kevin, én mindjárt sikítok! – hűlt el valóban Bonnie. – Nem azt mondtad, hogy akarod, vagy nem, te csak azt nézted, hogy mekkora poén lenne a haveroddal együtt ülni a homokozó szélén! A válaszodban a felelősségérzetnek még a szikrája sem látszott.

– Akkor most te fékezz, cicus! – háborgott Kevin. – Azt ugye nem mondod komolyan, hogy tizenkilenc évesen az volt minden vágyad, hogy egy csecsemőt pelenkázhass? Mire akartál volna szülni, drágaság?

– Nem ez a lényeg.

– De ez is az, virágom! Te a tudtom nélkül teszteltél, és amikor szerinted rossz választ adtam, már dobbantottál is. Nem lehet, hogy akkor már jócskán megvolt Peter, és csak az indokra vártál, hogy leléphess?

– Nem.

– Pedig szerintem de. Csak azért, hogy tudd: el akartalak jegyezni és komolyan gondoltam. Szerettelek, úgy, mint addig senkit.

– Ugyan Kevin! – nevetett fel vidáman a nő. – Ha már etetsz, legalább csináld jól! Ugyanúgy az első voltam neked, mint te nekem. Akkor miről beszélsz? A lányról, akit tízéves korodban kísérgettél haza és vitted a táskáját? Ő lett volna a nagy szerelem, aki összehasonlítható lenne azzal, amit jelentettem neked? Bocs, de ez is egy igen rossz válasz volt, ha meg nem sértelek!

– Bocs, cica, igazad van. Surmó, érzéketlen tuskó vagyok, az is maradok. Való igaz, nem versenyezhetek egy terroristával, vagy a világhírű rockzenésszel.

– Azt hittem, hogy nem engem elemzünk, hanem téged. Még konkrétabban azt, hogy miért néznek baleknak. Rövidre zárom, azért, kedves, mert te meg hülyének és – a szavaiddal élve – guminőnek nézed éppen aktuális szíved hölgyét. De bocs, pongyolán fogalmaztam, nem annak nézed, csak ezt érezteted vele. És már ez a tény is lényeges különbség.

– Jól van, cica. Én vagyok az állat, mert alkalmat adtam rá, hogy lehülyézhess. Mondtad, hogy fájni fog, mégis akartam. Rendben vagyunk. De mesélj, mi van veled?

– Mi lenne? – csodálkozott az éles váltáson az énekesnő.

– Mondjuk, hol van a lányod? Vagy miért is kószálsz itt egymagadban?

– Sandra utazik, én pedig családlátogatáson vagyok.

– Szép válasz. És meddig maradsz? Netán a soron következő dobbantásodat készíted elő?

– Kevin, te nagyobb tuskó vagy, mint amire emlékszem.

– Pedig most igazán nem voltam direkt. Nem hoztam fel az elhunyt terrorista férjedet, befogtam a számat a minapi klip körüli balhéról. Egyáltalán mély csönddel öveztem azt a meglátásomat, hogy megváltoztál. Nagyon. Lehet, hogy a látszat csal, de nekem kissé ledérnek tűnsz. És ha már annak látszol, csak megkérdezem, hogy esetleg mutatkozik-e arra esély, hogy némi múltidézést elővezessünk?

– Nem. Az, hogy ezek után még szóba állok veled, a gyerekszobámnak köszönhető. Mellesleg, ha már a direktségnél tartunk: momentán nem kívánom az ágyékodat. Remélem, nem fogalmaztam félreérthetően.

– Rossz hír. Azért gondold meg, nem feleségül kérlek. A számomat tudod, ha kellek, hívj!

– Jó. Ha kellesz, telefonálok. Azt azonban nem hiszem, hogy emiatt mindig bekapcsolva kellene tartanod a mobilodat.

– Akkor ennyi? – állt fel az asztal mellől Davis.

– Igen.

Bonnie szintén felállt és kikísérte egykori kedvesét.

A férfi a folyosón már azon morfondírozott, hogy visszafordul, és bocsánatot kér, hiszen ha bárki megkérdezte volna, hogy miért viselkedett ilyen szemét módon, nem tudott volna elfogadható választ adni rá. Talán a régen megsebzett hiúsága akart revansot venni. Talán valóban tudni akarta, hogy mik az esélyei. Vagy egészen egyszerűen csak becsavarodott.

Az ajtó másik felén az énekesnő is azon gondolkodott, hogy mi indíthatta hajdani barátját arra, hogy így viselkedjék. Nem foghatta az italra, hiszen Kevin nem ivott alkoholt. Sem sokat, sem keveset. Aztán túltette magát a problémán és bement a szobájába, hogy kipihenje az utazás és az időeltolódás fáradalmait.