Kedves Mindenki!
Gondoltam, felpakolom ide is RH4 1. fejezetének egy részletét, nehogy lemaradjon bárki is! :-)
1. fejezet
Alicia Benes elmerülten nézegette a zsivajgó gyerekeket, ahogy a táborból való megérkezés után örömmel tódultak kifelé az iskola kapuján. Egy szőke és egy barna leányzót keresett a tekintetével, akik osztálytársak voltak, mellesleg testvérek, még ha egészen pontosan csak mostohák is.
Miután nem látta őket, sokáig nyugtatgatta magát, hogy a szülők bizonyára nyaralni vannak velük, azért nincsenek ott, de most már kezdett egészen komolyan kétségbe esni, hiszen amit eddig elért, azt kideríteni és megvalósítani szinte emberfeletti erőfeszítésébe került. Fényképe volt John Kenderson lányairól, akiket a szüleik csak nagyon ritkán engedtek fotózni. Tudta, hogy a nevelőnő milyen autóval szállítja a gyerekeket, típus, szín, rendszám, minden a rendelkezésére állt. Órákon keresztül szobrozott az iskola előtt, és most sem volt szerencséje. Pedig elvileg tanulmányi és kötelező jellegű volt a tábor, Ms. Benes ezért is reménykedett abban, hogy végre kapása lesz.
Ráadásul mindjárt megint elkezdődik az iskola, a lányok viszont sehol sincsenek, és újabban olyan szintű csend övezi Kendersonékat, hogy lassan a megfigyelő abban sem volt biztos, egyáltalán a kontinensen élnek–e még?
Alicia ismét információ nélkül, dolgavégezetlenül, szinte kóvályogva andalgott a belváros felé, amikor egy férfira lett figyelmes, aki éppen kiszállt egy autóból. A lány megtorpant, zavarba jött, fülig pirult, pedig a pasas észre sem vette, felé sem nézett. Ms. Benes annál inkább rajta felejtette a szemét, a gyomra görcsbe rándult, a szívverése nekilódult, a fülében szinte fülsüketítően, dübörögve pulzált egy ér.
A fiatal Alicia vett egy mély lélegzetet, görcsösen próbálta kordában tartani öröme testi megnyilvánulásait, és a falnak támaszkodva nézni kezdte imádata alanyát. A lány szinte sikoltozott magában, hiszen végre ismét a saját szemével látta, esetleg még a közelébe is kerülhetett, koncert nélkül, úgymond civilben. Szédület. Itt van tőle nem messze. A bálvány, a félisten. Az is lehet, hogy egészen az – a rajongó képtelen volt eldönteni. Tehát John Kenderson. Az aranytorkú, égszínkék szemű, szőke hajú énekes, Alicia Benes álmainak pasasa.
A lány minden hozzáférhető anyagot összegyűjtött már a zenészről, és bármire képes volt, hogy megszerezze, amire vágyott. Pénz, idő, energia nem számított. Ahol csak szó volt a Bermudáról, vagy Kendersonról – főként az Interneten – ott Benes hozzászólt. Volt, hogy kulturáltan, de egyre sűrűbben fordult elő, hogy a fórumokon tartózkodó nicknevek mögé rejtőző többi rajongó már inkább nem foglalkozott vele, és válaszra sem méltatták, mert simán elmebetegnek tartották. Persze, ezeken a fórumokon alig volt határ, az csak a szerényebb verzió volt, ahol a lányok – nyilvánvalóan ők alkották a Bermuda rajongói „kemény magot” – arról cseréltek eszmét, hogy a férfi hogy néz ki, melyik koncerten milyen szerkót viselt, milyen őrjítően szexi az egész pali, a mozgása, a hangja, a grimaszai, a feneke, a mellkasa, a kezei, a lábai, a mosolya, a szeme … és Alicia is estig tudta volna sorolni, hogy mi még. A fórum királynője – úgyis, mint Kenderson fanjainak vezérhangyása – és a hasonszőrűek persze azt hajlamosak voltak elfelejteni, hogy a színpadon látható fél– (vagy egész?) Isten szintén emberből van, aki ugyanúgy meg van verve kétségekkel, reményekkel, vágyakkal, álmokkal, fájdalommal, bánattal, mint bárki más. És nem pejoratív értelemben bár, de kétségtelenül exhibicionista, mint minden előadóművész. Azonban amit a színpadon művel, az immáron inkább szolgálat, mint öncélú tevékenység, és ennek okán valóban tiszteletreméltó. Talán ennyi, és nem több, amivel különbözik másoktól. Az már Kenderson egyéni szociális problémája, hogy ennek ellenére sem érezte már egy jó ideje többnek magát másoknál, és ez allűrmentes, távolságtartó, mégis barátságos viselkedésén meg is látszott.
A fiatal lány elmerengett, miközben azt nézte, mit csinál, hová megy imádottja. Alicia szeme összeszűkült, ajkai elkeskenyedtek dühében, amikor meglátta azt a valakit, akire aztán végképp nem volt kíváncsi. Kenderson megint – mint mindig – a nejével flangált, akinek a létezéséről a rajongó jobb napjain nem vett tudomást, a rosszabbakon viszont terveket farigcsált, és arról álmodozott, hogy miként lehetne megszabadulni az asszonytól. Mert szerinte Bonnie eltűnésével már egyenes útja lenne John Kenderson szívéhez és ezt a reményét leginkább az a tény táplálta, hogy szinte kívülről fújta a két énekes megismerkedésének a nagyvilág számára is publikus verzióját.
Most viszont dühösen szegődött a házaspár nyomába, akik Benes legnagyobb megdöbbenésére a kórház épületébe mentek be. Alicia elsápadt. Úristen – gondolta – csak nem beteg John? Kicsit soványabbnak és sápadtabbnak látszik, mint a minap a televízióban, az interjú során volt, de azért remélhetőleg nincs komoly baja. Ha viszont a mellette mosolygó szuka beteg, akkor neki is jobb lesz, ha hamar beledöglik a nyavalyájába, és már nem sokáig lesz útban. Éppen elég időt töltött már John Kenderson házában, ágyában. Legyen elég, mindennek van határa!
A rajongó gondolatainak pörgésével szinkronban mozdult a lába is, így hamarosan a zenész házaspár nyomába ért, és közvetlenül utánuk lépett be a forgóajtón. Beszállt velük a liftbe és kénytelen volt lehunyni a szemét, mert félt, hogy őrülten lángoló tekintete elárulja. Lehunyt szemhéjai alatt pillanatok alatt lejátszódtak a képzelete szülte képek, amelyekben nagy szerepet kapott egy váratlan áramszünet, és az átélni remélt, csókokban, simogatásokban megtestesülő fizikai kontaktus Johnnal.
Azonban semmi ilyesmi nem történt, a házaspár egymás kezét fogva szállt ki a harmadikon, Benes kisasszony pedig tovább utazott a felvonóval a negyediken lévő belgyógyászatra.
Amint kiszállt, a lány már rohant is lefelé a lépcsőn, elvégre nem akarta szem elől téveszteni rajongottját. A harmadikon ismét nyugodt léptekkel közlekedett, arcára közönyösséget erőltetett, ami már csak azért is problémát okozott neki, mert döbbenten vette tudomásul, hogy egészen pontosan a szülészeten van.
No para! – adta ki magának a jelszót. Bizonyára látogatóba jöttek, valami éppen megszaporodott ismerőshöz, rokonhoz. De nem, mert pár másodperc múlva egy derűs mosolyú, fehérköpenyes orvos üdvözölte őket, és mindkettőjüket betessékelte a vizsgálóba. Aliciát szörnyű balsejtelem kezdte gyötörni, és a csukott ajtó elé sétált. Húszperces várakozás után nyílt ki ismét az ajtó. A két énekes boldog mosollyal a száján búcsúzott a dokitól, a kezükben egy távolról is felismerhető ultrahangos kép, és egy DVD lemez volt.
Alicia Benes arcából kiszaladt az összes szín, a lábából meg ugyanígy minden erő. Megtámaszkodott, majd leült és a tenyerébe hajtotta a fejét. Fogalma sem volt róla, hogy meddig ült ott egyedül, nem érdekelte, hogy Kendersonék elmentek, vagy ott vannak-e még, csak az, aminek a szemtanúja volt.
Végiggondolta, hogy John kórházba vitte a feleségét, a vizsgálóból kifelé euforikus boldogság ragyogott mindkettőjük arcán, és a szülészeten voltak. Tehát Bonnie Kenderson nagy valószínűséggel gyereket vár. A rohadt életbe – folytatódott a gondolatsor. A büdös ribanc. Eddig nem tűnt valami jó feleségnek, hiszen lassan hetedik éve a férje a világ egyik legszexibb pasija, és ez a rüfke még csak most hajlandó szülni neki… Persze, azért előzőleg gondosan az ujja köré csavarta Ricardo Cruzt, akivel együtt forgatott, majd minden bizonnyal végighenteregte a turnét a Triangle zenészeivel is. Ez a drága ember meg csak tűrt. De most mi lesz? – merült fel egy új kérdés a lányban. John örül, tisztán látszik rajta, hogy már most mindenét odaadná a kölökért. Erre mondják, hogy reménytelen – csurrant le egy könnycsepp Alicia arcán. A vezérrajongó dühösen törölte le kétségbeesésének nyomát a tenyere élével, és inkább a tehetetlen düh munkált benne, mint bármi más, aztán döntött. Hazamegy. A többiekkel megbeszéli, amit látott, és együtt kidühöngik magukat.
2015. május 13., szerda
2015. május 8., péntek
RH3 - fülszöveg
A Kenderson-házaspár és kedves
barátaik – immár szokásosnak nevezhetően – ismét beletenyerelnek az
eseményekbe, ráadásul azoknak is a kellős közepébe. A történet előző kötetének
végén főhőseink vonásai kisimulnak, hiszen zűrzavaros kapcsolataik, életük rendeződni
látszik, és végre ismét első számú szerelmükkel, a zenével foglalkozhatnak. Ez
azonban most sem tart örökké…
Néhány, többedszer is
elszalasztott rosszfiú, illetve a magánéleti problémák ok-okozati összefüggései
ismételten kényszerű különélést generálnak a házastársak között, ami
lassan-lassan csak felveti a kérdést: miért pedálozik ennyire ellenük az
Univerzum?
A vész mindenfelől erőteljesen
közelít; drogkereskedők, terroristák, börtöntöltelékek, bérgyilkosok képében;
de a sértett női hiúság és a bosszú is nagy szerepet játszik abban, hogy a már
megszokott tempóra pörögjenek fel az események.
RH2 - fülszöveg
Előzmények/Reményhajsza: A zenész
Kenderson házaspár önmagukat és a környezetüket sem kímélve,
kénytelen-kelletlen átverekszik magukat a véletlenek, félreértések és
hazugságok tengerén. E ténykedésük közben patakokban folyik a veríték, rosszabb
esetekben a könny és a vér is. A történések során begyűjtenek barátokat és
ellenségeket egyaránt, akik időnként segítik, néhol viszont akadályozzák az
áhított cél felé való haladásukat. De mint az lenni szokott olyan esetekben,
ahol nem a való élet írja a forgatókönyvet, a végkifejletkor a jók azért mégis
csak elnyerik megérdemelt jutalmukat, a rosszak pedig természetesen méltó
büntetésüket.
Reményhajsza II: A rosszfiúk
azonban nem pihennek, így Bonnie és John nyugalma is csak pillanatokig tart. Az
ellenük pedálozó figurák mellé felsorakoznak a zűrös barátok, nem beszélve a
féltékenység zöldes pillantású szörnyéről, így a problémák egyre csak
halmozódnak, tornyosulnak. Elérkezik a pont, ahol már hőseink is a fejüket
kapkodják, mert sajnos nem mindig állnak nyerésre. Lassacskán azonban megoldódnak a problémák,
kigubancolódnak a szálak, de ezt nyilván csak azért teszik, hogy teret adjanak
a regény végével együtt közeledő új kezdetnek is…
RH1 - fülszöveg
John Kenderson rockzenész
felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt,
lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába
vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A
duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a
romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan
összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a
koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz.
A kialakult helyzetből adódóan
igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény,
vagy csak annak hajszolása.
Az apróbb félreértéseket követik
a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a
véletlenek azért erősen megtámogatnak.
A küzdelem megkezdődik,
szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is.
Az oldalak fogytával együtt a
problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák
az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…
2015. május 5., kedd
Könyvbemutató
2015.06.13-án szombaton, 10 órakor a XV. Völgységi Könyvfesztivál keretében a Reményhajsza könyvsorozat is bemutatkozik. :-)
Mindenkit várok szeretettel!
SR
Mindenkit várok szeretettel!
SR
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)