https://www.youtube.com/watch?v=QHCU9vr9fIw
2015. december 24., csütörtök
2015. november 2., hétfő
Sziasztok!
Érdemes követni a facebookot, hiszen néhány olyan részlet is közzé van ott téve, ami itt nincs.
Jó szórakozást kívánok! :-)
https://www.facebook.com/remenyhajsza
Érdemes követni a facebookot, hiszen néhány olyan részlet is közzé van ott téve, ami itt nincs.
Jó szórakozást kívánok! :-)
https://www.facebook.com/remenyhajsza
2015. október 9., péntek
Részletek mindhárom könyvből :-) - olyanok, amik még nem voltak közzétéve
Sziasztok!
A facebookra, a könyvek oldalára kiraktam pár részletet, úgy emlékszem, hogy ezek itt nincsenek közzétéve.
Igyekeztem olyan részleteket keresni és találni, amelyek kellőképpen izgalmasak, mégsem "lőnek le poént".
Jó olvasást!
RH1 részlet
https://www.facebook.com/notes/rh-rem%C3%A9nyhajsza-k%C3%B6nyvsorozat/rh1-r%C3%A9szlet/1055400101137774
RH2 részlet
https://www.facebook.com/notes/rh-rem%C3%A9nyhajsza-k%C3%B6nyvsorozat/rh2-r%C3%A9szlet/1055825697761881
RH3 részlet
https://www.facebook.com/notes/rh-rem%C3%A9nyhajsza-k%C3%B6nyvsorozat/rh3-r%C3%A9szlet/1056301887714262
A facebookra, a könyvek oldalára kiraktam pár részletet, úgy emlékszem, hogy ezek itt nincsenek közzétéve.
Igyekeztem olyan részleteket keresni és találni, amelyek kellőképpen izgalmasak, mégsem "lőnek le poént".
Jó olvasást!
RH1 részlet
https://www.facebook.com/notes/rh-rem%C3%A9nyhajsza-k%C3%B6nyvsorozat/rh1-r%C3%A9szlet/1055400101137774
RH2 részlet
https://www.facebook.com/notes/rh-rem%C3%A9nyhajsza-k%C3%B6nyvsorozat/rh2-r%C3%A9szlet/1055825697761881
RH3 részlet
https://www.facebook.com/notes/rh-rem%C3%A9nyhajsza-k%C3%B6nyvsorozat/rh3-r%C3%A9szlet/1056301887714262
2015. október 4., vasárnap
2015. október 2., péntek
Reményhajsza - hangulatok
Sziasztok!
A facebookon is eszközöltem néhány változtatást, a leglényegesebb az, hogy a könyveknek egy oldala van, és nem minden kötetnek 1-1.
Tehát a facebookon ezt az oldalt kell keresni, nézni, kedvelni és osztani:
https://www.facebook.com/remenyhajsza
De ígértem a címben egy kis hangulatot, néhány kép erejéig :-)
És ez csak a kezdet. :-)
Lesz meglepi is, ha végre minden összeáll úgy, ahogy szeretném.
Szerintem tetszetős lesz! :-)
Mellesleg: RH4 bőszen íródik, már a 25. fejezete is elkészült.
SR
A facebookon is eszközöltem néhány változtatást, a leglényegesebb az, hogy a könyveknek egy oldala van, és nem minden kötetnek 1-1.
Tehát a facebookon ezt az oldalt kell keresni, nézni, kedvelni és osztani:
https://www.facebook.com/remenyhajsza
De ígértem a címben egy kis hangulatot, néhány kép erejéig :-)
És ez csak a kezdet. :-)
Lesz meglepi is, ha végre minden összeáll úgy, ahogy szeretném.
Szerintem tetszetős lesz! :-)
Mellesleg: RH4 bőszen íródik, már a 25. fejezete is elkészült.
SR
2015. szeptember 27., vasárnap
Némi jó hír :-)
RH4 kezd igazán pörgőssé, haladóssá válni. Tegnap este fejeztem be a 24. fejezetet.
:-)
:-)
2015. szeptember 22., kedd
2015...
Ezt az évet, úgy ahogy van, szívesen kihagytam volna. Ezzel nem csak én vagyok így, a környezetemben még rengetegen ugyanezt mondják.
Biztos akad, akinek más a véleménye, és szerinte remek év 2015. Nekem egy erőteljes, negatív hullámvölgy.
Remélem, hogy innen most már csak felfelé vezet az út!
SR
Biztos akad, akinek más a véleménye, és szerinte remek év 2015. Nekem egy erőteljes, negatív hullámvölgy.
Remélem, hogy innen most már csak felfelé vezet az út!
SR
2015. július 4., szombat
2015. június 29., hétfő
2015. június 15., hétfő
XV. Völgységi Könyvfesztivál - Bonyhád
Már hónapokkal ezelőtt meghívást kaptam a XV. Völgységi Könyvfesztiválra, Bonyhádra. Be kell vallanom, az első könyvbemutatóm volt, paráztam is rendesen, elvégre - remélem! - írni azért csak jobban tudok, mint beszélni. Mivel ezt ráadásul tudom is magamról, hát igencsak szorított a gyomrom.
Össze kellett rakni a történetet meglehetősen, hiszen hiába van jogosítványom, a családi autónkat (becenevén Brutálkát) nem óhajtottam volna vezetni. (Lévén, hosszabb mint magas. Illetve években mérhető, amióta nem ültem kormány mögött.)
Bizonyára jó vagyok az égieknél, hiszen kedves barátnőm elvállalta a sofőr szerepét, és a lányom is velünk tartott. Magunkkal vittük még barátnőm skót terrierjét, Hannibalt.
Ugyan nyomtattam útvonaltervet, de eléggé meg lettünk volna lőve, ha a "szifon" (by Detty) nincs velünk, és a "néni" nem meséli el roppant kellemes, magyarul kiválóan hangsúlyozó géphangján, merre is van az arra.
Az utazás jó hangulatban telt, zenét hallgattunk, beszélgettünk, egyszer megálltunk pihenni, majd elmentünk a panzióba, ahol a szállást lefoglalták nekünk. A Koller Panzió nagyon szép, a szobák kényelmesek és szuperek, a vendéglátók nagyon kedvesek, a konyha kiváló. Itt kell még megemlíteni a folyosón látható képeket, amelyeket a tulajdonos anyósa festett. A panzió tele van velük, és tekintettel arra, hogy a hölgy 63 évesen kezdett festeni, illetve írt (ezidáig) négy könyvet, mellesleg a konyhán főzni is szokott, mindenképpen elmondható, hogy egy valóságos "szupernagyi". Örültem volna, ha megismerhetem személyesen, de ahhoz, hogy erre lehetőség nyíljon, több napot kellett volna eltöltenünk a szálláshelyen. Ami egyébként egyáltalán nem is esett volna a nehezemre.
Elfoglaltuk a szobáinkat, és lementünk vacsorázni. Nem mondhatnám, hogy fapofát vágtunk az étkezéshez, mert egy-két velőből elkövetett beszólástól könnyesre vihogtuk magunkat. A vacsi után ismét útra keltünk, és elmentünk a könyvtárhoz.
Végre személyesen is megköszönhettem a meghívást Áginak, aki megmutatta, hogy másnap hol lesz a könyvbemutató. Miután körbenéztünk, leültünk Ágival és a férjével a kipakolt padok egyikére és nekiálltunk beszélgetni. Jó társaságban gyorsan telik az idő, körülbelül éjfél-fél egy lehetett, mire elbúcsúztunk tőlük és visszamentünk a szállásra. Gyors zuhany, aztán alvás.
Reggeli után visszamentünk a könyvtárba, ahol már várt a bemutató két házigazdája, Zsófi és Dani, illetve a három másik író (akik életkorukat tekintve még valóban palánták) Sebők Aida, Marosi Katalin, és Zell Julian Maxim. Egyéb tekintetben az ifjú kolleginák és kolléga roppant felkészült, okos, talpraesett, határozott volt, eléggé meglepett céltudatosságuk, gondolkodásmódjuk.
Zsófi és Dani kérdezett, mi válaszoltunk, majd a közönség is kérdezhetett.
Miután vége volt a kérdezz-feleleknek, az érdeklődők odajöttek az asztalhoz, megnézték a közszemlére tett könyveket, és tovább érdeklődtek. Aztán szépen lassan elkoptak az érdeklődők, így már én is kimehettem körülnézni.
Tudtam, hogy a kiadóm, az Underground is ott van, és kerestem ugyan a könyveimet az asztalukon, de sajnos nem találtam őket. Kérdésemre elmondták, hogy Murphy közbeszólt, hiszen tudták, hogy ott leszek, de mégis, vajon kinek a könyvei maradtak a nyomdában? Igen, sajnos az enyémek.
A "szabadfoglalkozás" keretében néhány percre odaültem Aida és az anyukája mellé, beszélgettünk, dedikált nekem egyet a művéből, aztán elköszöntem tőlük.
Kísérőimmel elindultam körülnézni, vettem két, már régóta kinézett könyvet magamnak, az egyik Bíró Szabolcs: Anjouk - Liliom és vér című kötete, a másik pedig Hartay Csaba: Nem boci! című könyve.
Szabolccsal - miután dedikálta a szerzeményemet - el is tudtam beszélgetni. Eltéveszteni nem lehetett a standját, hiszen korhű jelmezben várta az érdeklődőket. Őszintén sajnáltam, hogy nem tudtam megvárni az ő jelmezes könyvbemutatóját, illetve azokat, amelyeket szívesen megnéztem volna. De lassacskán indulni kellett, ami előtt azért engedélyeztünk Hannibalnak némi pancsolást a szökőkútban. (Csodák csodája, most nem féltette az ebállat a hajfestékét, és lubickolt egy keveset.) Tekintettel az időjárásra, és arra, hogy az autó már órák óta a napon állt, ez volt a legkevesebb, amit megtehettünk az ebért.
Ágitól kaptunk ajándékba kézműves lekvárkülönlegességeket, két puszit, és a mondatot, hogy legkésőbb egy év múlva, a következő könyvfesztiválra is szeretettel vár minket.
A visszaút talán kicsit nyomottabb hangulatú volt, de nekem zsongott a fejem az élményektől, (és az örömtől, hogy nem égtem szénné könyvbemutató témakörében) a lányom a vizsgaeredményei miatt parázott, Detty enyhén szólva fáradt volt, a Hani pedig aludt.
A visszaúton a "nénire" csak addig volt szükség, amíg rá nem mentünk az autópályára, utána inkább nélkülöztük a hangját és a tanácsait. A hazafelé vezető úton is csak egyszer álltunk meg, innivalót vettünk, és egy kicsit megmozgattuk a Hanit.
Jól éreztem magam, nagyon nagy élmény volt! Örültem a lehetőségnek és az új ismeretségeknek,
mindenkinek mindent nagyon köszönök! :-)
2015. május 13., szerda
Reményhajsza IV. - 1. fejezet (csak részlet!)
Kedves Mindenki!
Gondoltam, felpakolom ide is RH4 1. fejezetének egy részletét, nehogy lemaradjon bárki is! :-)
1. fejezet
Alicia Benes elmerülten nézegette a zsivajgó gyerekeket, ahogy a táborból való megérkezés után örömmel tódultak kifelé az iskola kapuján. Egy szőke és egy barna leányzót keresett a tekintetével, akik osztálytársak voltak, mellesleg testvérek, még ha egészen pontosan csak mostohák is.
Miután nem látta őket, sokáig nyugtatgatta magát, hogy a szülők bizonyára nyaralni vannak velük, azért nincsenek ott, de most már kezdett egészen komolyan kétségbe esni, hiszen amit eddig elért, azt kideríteni és megvalósítani szinte emberfeletti erőfeszítésébe került. Fényképe volt John Kenderson lányairól, akiket a szüleik csak nagyon ritkán engedtek fotózni. Tudta, hogy a nevelőnő milyen autóval szállítja a gyerekeket, típus, szín, rendszám, minden a rendelkezésére állt. Órákon keresztül szobrozott az iskola előtt, és most sem volt szerencséje. Pedig elvileg tanulmányi és kötelező jellegű volt a tábor, Ms. Benes ezért is reménykedett abban, hogy végre kapása lesz.
Ráadásul mindjárt megint elkezdődik az iskola, a lányok viszont sehol sincsenek, és újabban olyan szintű csend övezi Kendersonékat, hogy lassan a megfigyelő abban sem volt biztos, egyáltalán a kontinensen élnek–e még?
Alicia ismét információ nélkül, dolgavégezetlenül, szinte kóvályogva andalgott a belváros felé, amikor egy férfira lett figyelmes, aki éppen kiszállt egy autóból. A lány megtorpant, zavarba jött, fülig pirult, pedig a pasas észre sem vette, felé sem nézett. Ms. Benes annál inkább rajta felejtette a szemét, a gyomra görcsbe rándult, a szívverése nekilódult, a fülében szinte fülsüketítően, dübörögve pulzált egy ér.
A fiatal Alicia vett egy mély lélegzetet, görcsösen próbálta kordában tartani öröme testi megnyilvánulásait, és a falnak támaszkodva nézni kezdte imádata alanyát. A lány szinte sikoltozott magában, hiszen végre ismét a saját szemével látta, esetleg még a közelébe is kerülhetett, koncert nélkül, úgymond civilben. Szédület. Itt van tőle nem messze. A bálvány, a félisten. Az is lehet, hogy egészen az – a rajongó képtelen volt eldönteni. Tehát John Kenderson. Az aranytorkú, égszínkék szemű, szőke hajú énekes, Alicia Benes álmainak pasasa.
A lány minden hozzáférhető anyagot összegyűjtött már a zenészről, és bármire képes volt, hogy megszerezze, amire vágyott. Pénz, idő, energia nem számított. Ahol csak szó volt a Bermudáról, vagy Kendersonról – főként az Interneten – ott Benes hozzászólt. Volt, hogy kulturáltan, de egyre sűrűbben fordult elő, hogy a fórumokon tartózkodó nicknevek mögé rejtőző többi rajongó már inkább nem foglalkozott vele, és válaszra sem méltatták, mert simán elmebetegnek tartották. Persze, ezeken a fórumokon alig volt határ, az csak a szerényebb verzió volt, ahol a lányok – nyilvánvalóan ők alkották a Bermuda rajongói „kemény magot” – arról cseréltek eszmét, hogy a férfi hogy néz ki, melyik koncerten milyen szerkót viselt, milyen őrjítően szexi az egész pali, a mozgása, a hangja, a grimaszai, a feneke, a mellkasa, a kezei, a lábai, a mosolya, a szeme … és Alicia is estig tudta volna sorolni, hogy mi még. A fórum királynője – úgyis, mint Kenderson fanjainak vezérhangyása – és a hasonszőrűek persze azt hajlamosak voltak elfelejteni, hogy a színpadon látható fél– (vagy egész?) Isten szintén emberből van, aki ugyanúgy meg van verve kétségekkel, reményekkel, vágyakkal, álmokkal, fájdalommal, bánattal, mint bárki más. És nem pejoratív értelemben bár, de kétségtelenül exhibicionista, mint minden előadóművész. Azonban amit a színpadon művel, az immáron inkább szolgálat, mint öncélú tevékenység, és ennek okán valóban tiszteletreméltó. Talán ennyi, és nem több, amivel különbözik másoktól. Az már Kenderson egyéni szociális problémája, hogy ennek ellenére sem érezte már egy jó ideje többnek magát másoknál, és ez allűrmentes, távolságtartó, mégis barátságos viselkedésén meg is látszott.
A fiatal lány elmerengett, miközben azt nézte, mit csinál, hová megy imádottja. Alicia szeme összeszűkült, ajkai elkeskenyedtek dühében, amikor meglátta azt a valakit, akire aztán végképp nem volt kíváncsi. Kenderson megint – mint mindig – a nejével flangált, akinek a létezéséről a rajongó jobb napjain nem vett tudomást, a rosszabbakon viszont terveket farigcsált, és arról álmodozott, hogy miként lehetne megszabadulni az asszonytól. Mert szerinte Bonnie eltűnésével már egyenes útja lenne John Kenderson szívéhez és ezt a reményét leginkább az a tény táplálta, hogy szinte kívülről fújta a két énekes megismerkedésének a nagyvilág számára is publikus verzióját.
Most viszont dühösen szegődött a házaspár nyomába, akik Benes legnagyobb megdöbbenésére a kórház épületébe mentek be. Alicia elsápadt. Úristen – gondolta – csak nem beteg John? Kicsit soványabbnak és sápadtabbnak látszik, mint a minap a televízióban, az interjú során volt, de azért remélhetőleg nincs komoly baja. Ha viszont a mellette mosolygó szuka beteg, akkor neki is jobb lesz, ha hamar beledöglik a nyavalyájába, és már nem sokáig lesz útban. Éppen elég időt töltött már John Kenderson házában, ágyában. Legyen elég, mindennek van határa!
A rajongó gondolatainak pörgésével szinkronban mozdult a lába is, így hamarosan a zenész házaspár nyomába ért, és közvetlenül utánuk lépett be a forgóajtón. Beszállt velük a liftbe és kénytelen volt lehunyni a szemét, mert félt, hogy őrülten lángoló tekintete elárulja. Lehunyt szemhéjai alatt pillanatok alatt lejátszódtak a képzelete szülte képek, amelyekben nagy szerepet kapott egy váratlan áramszünet, és az átélni remélt, csókokban, simogatásokban megtestesülő fizikai kontaktus Johnnal.
Azonban semmi ilyesmi nem történt, a házaspár egymás kezét fogva szállt ki a harmadikon, Benes kisasszony pedig tovább utazott a felvonóval a negyediken lévő belgyógyászatra.
Amint kiszállt, a lány már rohant is lefelé a lépcsőn, elvégre nem akarta szem elől téveszteni rajongottját. A harmadikon ismét nyugodt léptekkel közlekedett, arcára közönyösséget erőltetett, ami már csak azért is problémát okozott neki, mert döbbenten vette tudomásul, hogy egészen pontosan a szülészeten van.
No para! – adta ki magának a jelszót. Bizonyára látogatóba jöttek, valami éppen megszaporodott ismerőshöz, rokonhoz. De nem, mert pár másodperc múlva egy derűs mosolyú, fehérköpenyes orvos üdvözölte őket, és mindkettőjüket betessékelte a vizsgálóba. Aliciát szörnyű balsejtelem kezdte gyötörni, és a csukott ajtó elé sétált. Húszperces várakozás után nyílt ki ismét az ajtó. A két énekes boldog mosollyal a száján búcsúzott a dokitól, a kezükben egy távolról is felismerhető ultrahangos kép, és egy DVD lemez volt.
Alicia Benes arcából kiszaladt az összes szín, a lábából meg ugyanígy minden erő. Megtámaszkodott, majd leült és a tenyerébe hajtotta a fejét. Fogalma sem volt róla, hogy meddig ült ott egyedül, nem érdekelte, hogy Kendersonék elmentek, vagy ott vannak-e még, csak az, aminek a szemtanúja volt.
Végiggondolta, hogy John kórházba vitte a feleségét, a vizsgálóból kifelé euforikus boldogság ragyogott mindkettőjük arcán, és a szülészeten voltak. Tehát Bonnie Kenderson nagy valószínűséggel gyereket vár. A rohadt életbe – folytatódott a gondolatsor. A büdös ribanc. Eddig nem tűnt valami jó feleségnek, hiszen lassan hetedik éve a férje a világ egyik legszexibb pasija, és ez a rüfke még csak most hajlandó szülni neki… Persze, azért előzőleg gondosan az ujja köré csavarta Ricardo Cruzt, akivel együtt forgatott, majd minden bizonnyal végighenteregte a turnét a Triangle zenészeivel is. Ez a drága ember meg csak tűrt. De most mi lesz? – merült fel egy új kérdés a lányban. John örül, tisztán látszik rajta, hogy már most mindenét odaadná a kölökért. Erre mondják, hogy reménytelen – csurrant le egy könnycsepp Alicia arcán. A vezérrajongó dühösen törölte le kétségbeesésének nyomát a tenyere élével, és inkább a tehetetlen düh munkált benne, mint bármi más, aztán döntött. Hazamegy. A többiekkel megbeszéli, amit látott, és együtt kidühöngik magukat.
Gondoltam, felpakolom ide is RH4 1. fejezetének egy részletét, nehogy lemaradjon bárki is! :-)
1. fejezet
Alicia Benes elmerülten nézegette a zsivajgó gyerekeket, ahogy a táborból való megérkezés után örömmel tódultak kifelé az iskola kapuján. Egy szőke és egy barna leányzót keresett a tekintetével, akik osztálytársak voltak, mellesleg testvérek, még ha egészen pontosan csak mostohák is.
Miután nem látta őket, sokáig nyugtatgatta magát, hogy a szülők bizonyára nyaralni vannak velük, azért nincsenek ott, de most már kezdett egészen komolyan kétségbe esni, hiszen amit eddig elért, azt kideríteni és megvalósítani szinte emberfeletti erőfeszítésébe került. Fényképe volt John Kenderson lányairól, akiket a szüleik csak nagyon ritkán engedtek fotózni. Tudta, hogy a nevelőnő milyen autóval szállítja a gyerekeket, típus, szín, rendszám, minden a rendelkezésére állt. Órákon keresztül szobrozott az iskola előtt, és most sem volt szerencséje. Pedig elvileg tanulmányi és kötelező jellegű volt a tábor, Ms. Benes ezért is reménykedett abban, hogy végre kapása lesz.
Ráadásul mindjárt megint elkezdődik az iskola, a lányok viszont sehol sincsenek, és újabban olyan szintű csend övezi Kendersonékat, hogy lassan a megfigyelő abban sem volt biztos, egyáltalán a kontinensen élnek–e még?
Alicia ismét információ nélkül, dolgavégezetlenül, szinte kóvályogva andalgott a belváros felé, amikor egy férfira lett figyelmes, aki éppen kiszállt egy autóból. A lány megtorpant, zavarba jött, fülig pirult, pedig a pasas észre sem vette, felé sem nézett. Ms. Benes annál inkább rajta felejtette a szemét, a gyomra görcsbe rándult, a szívverése nekilódult, a fülében szinte fülsüketítően, dübörögve pulzált egy ér.
A fiatal Alicia vett egy mély lélegzetet, görcsösen próbálta kordában tartani öröme testi megnyilvánulásait, és a falnak támaszkodva nézni kezdte imádata alanyát. A lány szinte sikoltozott magában, hiszen végre ismét a saját szemével látta, esetleg még a közelébe is kerülhetett, koncert nélkül, úgymond civilben. Szédület. Itt van tőle nem messze. A bálvány, a félisten. Az is lehet, hogy egészen az – a rajongó képtelen volt eldönteni. Tehát John Kenderson. Az aranytorkú, égszínkék szemű, szőke hajú énekes, Alicia Benes álmainak pasasa.
A lány minden hozzáférhető anyagot összegyűjtött már a zenészről, és bármire képes volt, hogy megszerezze, amire vágyott. Pénz, idő, energia nem számított. Ahol csak szó volt a Bermudáról, vagy Kendersonról – főként az Interneten – ott Benes hozzászólt. Volt, hogy kulturáltan, de egyre sűrűbben fordult elő, hogy a fórumokon tartózkodó nicknevek mögé rejtőző többi rajongó már inkább nem foglalkozott vele, és válaszra sem méltatták, mert simán elmebetegnek tartották. Persze, ezeken a fórumokon alig volt határ, az csak a szerényebb verzió volt, ahol a lányok – nyilvánvalóan ők alkották a Bermuda rajongói „kemény magot” – arról cseréltek eszmét, hogy a férfi hogy néz ki, melyik koncerten milyen szerkót viselt, milyen őrjítően szexi az egész pali, a mozgása, a hangja, a grimaszai, a feneke, a mellkasa, a kezei, a lábai, a mosolya, a szeme … és Alicia is estig tudta volna sorolni, hogy mi még. A fórum királynője – úgyis, mint Kenderson fanjainak vezérhangyása – és a hasonszőrűek persze azt hajlamosak voltak elfelejteni, hogy a színpadon látható fél– (vagy egész?) Isten szintén emberből van, aki ugyanúgy meg van verve kétségekkel, reményekkel, vágyakkal, álmokkal, fájdalommal, bánattal, mint bárki más. És nem pejoratív értelemben bár, de kétségtelenül exhibicionista, mint minden előadóművész. Azonban amit a színpadon művel, az immáron inkább szolgálat, mint öncélú tevékenység, és ennek okán valóban tiszteletreméltó. Talán ennyi, és nem több, amivel különbözik másoktól. Az már Kenderson egyéni szociális problémája, hogy ennek ellenére sem érezte már egy jó ideje többnek magát másoknál, és ez allűrmentes, távolságtartó, mégis barátságos viselkedésén meg is látszott.
A fiatal lány elmerengett, miközben azt nézte, mit csinál, hová megy imádottja. Alicia szeme összeszűkült, ajkai elkeskenyedtek dühében, amikor meglátta azt a valakit, akire aztán végképp nem volt kíváncsi. Kenderson megint – mint mindig – a nejével flangált, akinek a létezéséről a rajongó jobb napjain nem vett tudomást, a rosszabbakon viszont terveket farigcsált, és arról álmodozott, hogy miként lehetne megszabadulni az asszonytól. Mert szerinte Bonnie eltűnésével már egyenes útja lenne John Kenderson szívéhez és ezt a reményét leginkább az a tény táplálta, hogy szinte kívülről fújta a két énekes megismerkedésének a nagyvilág számára is publikus verzióját.
Most viszont dühösen szegődött a házaspár nyomába, akik Benes legnagyobb megdöbbenésére a kórház épületébe mentek be. Alicia elsápadt. Úristen – gondolta – csak nem beteg John? Kicsit soványabbnak és sápadtabbnak látszik, mint a minap a televízióban, az interjú során volt, de azért remélhetőleg nincs komoly baja. Ha viszont a mellette mosolygó szuka beteg, akkor neki is jobb lesz, ha hamar beledöglik a nyavalyájába, és már nem sokáig lesz útban. Éppen elég időt töltött már John Kenderson házában, ágyában. Legyen elég, mindennek van határa!
A rajongó gondolatainak pörgésével szinkronban mozdult a lába is, így hamarosan a zenész házaspár nyomába ért, és közvetlenül utánuk lépett be a forgóajtón. Beszállt velük a liftbe és kénytelen volt lehunyni a szemét, mert félt, hogy őrülten lángoló tekintete elárulja. Lehunyt szemhéjai alatt pillanatok alatt lejátszódtak a képzelete szülte képek, amelyekben nagy szerepet kapott egy váratlan áramszünet, és az átélni remélt, csókokban, simogatásokban megtestesülő fizikai kontaktus Johnnal.
Azonban semmi ilyesmi nem történt, a házaspár egymás kezét fogva szállt ki a harmadikon, Benes kisasszony pedig tovább utazott a felvonóval a negyediken lévő belgyógyászatra.
Amint kiszállt, a lány már rohant is lefelé a lépcsőn, elvégre nem akarta szem elől téveszteni rajongottját. A harmadikon ismét nyugodt léptekkel közlekedett, arcára közönyösséget erőltetett, ami már csak azért is problémát okozott neki, mert döbbenten vette tudomásul, hogy egészen pontosan a szülészeten van.
No para! – adta ki magának a jelszót. Bizonyára látogatóba jöttek, valami éppen megszaporodott ismerőshöz, rokonhoz. De nem, mert pár másodperc múlva egy derűs mosolyú, fehérköpenyes orvos üdvözölte őket, és mindkettőjüket betessékelte a vizsgálóba. Aliciát szörnyű balsejtelem kezdte gyötörni, és a csukott ajtó elé sétált. Húszperces várakozás után nyílt ki ismét az ajtó. A két énekes boldog mosollyal a száján búcsúzott a dokitól, a kezükben egy távolról is felismerhető ultrahangos kép, és egy DVD lemez volt.
Alicia Benes arcából kiszaladt az összes szín, a lábából meg ugyanígy minden erő. Megtámaszkodott, majd leült és a tenyerébe hajtotta a fejét. Fogalma sem volt róla, hogy meddig ült ott egyedül, nem érdekelte, hogy Kendersonék elmentek, vagy ott vannak-e még, csak az, aminek a szemtanúja volt.
Végiggondolta, hogy John kórházba vitte a feleségét, a vizsgálóból kifelé euforikus boldogság ragyogott mindkettőjük arcán, és a szülészeten voltak. Tehát Bonnie Kenderson nagy valószínűséggel gyereket vár. A rohadt életbe – folytatódott a gondolatsor. A büdös ribanc. Eddig nem tűnt valami jó feleségnek, hiszen lassan hetedik éve a férje a világ egyik legszexibb pasija, és ez a rüfke még csak most hajlandó szülni neki… Persze, azért előzőleg gondosan az ujja köré csavarta Ricardo Cruzt, akivel együtt forgatott, majd minden bizonnyal végighenteregte a turnét a Triangle zenészeivel is. Ez a drága ember meg csak tűrt. De most mi lesz? – merült fel egy új kérdés a lányban. John örül, tisztán látszik rajta, hogy már most mindenét odaadná a kölökért. Erre mondják, hogy reménytelen – csurrant le egy könnycsepp Alicia arcán. A vezérrajongó dühösen törölte le kétségbeesésének nyomát a tenyere élével, és inkább a tehetetlen düh munkált benne, mint bármi más, aztán döntött. Hazamegy. A többiekkel megbeszéli, amit látott, és együtt kidühöngik magukat.
2015. május 8., péntek
RH3 - fülszöveg
A Kenderson-házaspár és kedves
barátaik – immár szokásosnak nevezhetően – ismét beletenyerelnek az
eseményekbe, ráadásul azoknak is a kellős közepébe. A történet előző kötetének
végén főhőseink vonásai kisimulnak, hiszen zűrzavaros kapcsolataik, életük rendeződni
látszik, és végre ismét első számú szerelmükkel, a zenével foglalkozhatnak. Ez
azonban most sem tart örökké…
Néhány, többedszer is
elszalasztott rosszfiú, illetve a magánéleti problémák ok-okozati összefüggései
ismételten kényszerű különélést generálnak a házastársak között, ami
lassan-lassan csak felveti a kérdést: miért pedálozik ennyire ellenük az
Univerzum?
A vész mindenfelől erőteljesen
közelít; drogkereskedők, terroristák, börtöntöltelékek, bérgyilkosok képében;
de a sértett női hiúság és a bosszú is nagy szerepet játszik abban, hogy a már
megszokott tempóra pörögjenek fel az események.
RH2 - fülszöveg
Előzmények/Reményhajsza: A zenész
Kenderson házaspár önmagukat és a környezetüket sem kímélve,
kénytelen-kelletlen átverekszik magukat a véletlenek, félreértések és
hazugságok tengerén. E ténykedésük közben patakokban folyik a veríték, rosszabb
esetekben a könny és a vér is. A történések során begyűjtenek barátokat és
ellenségeket egyaránt, akik időnként segítik, néhol viszont akadályozzák az
áhított cél felé való haladásukat. De mint az lenni szokott olyan esetekben,
ahol nem a való élet írja a forgatókönyvet, a végkifejletkor a jók azért mégis
csak elnyerik megérdemelt jutalmukat, a rosszak pedig természetesen méltó
büntetésüket.
Reményhajsza II: A rosszfiúk
azonban nem pihennek, így Bonnie és John nyugalma is csak pillanatokig tart. Az
ellenük pedálozó figurák mellé felsorakoznak a zűrös barátok, nem beszélve a
féltékenység zöldes pillantású szörnyéről, így a problémák egyre csak
halmozódnak, tornyosulnak. Elérkezik a pont, ahol már hőseink is a fejüket
kapkodják, mert sajnos nem mindig állnak nyerésre. Lassacskán azonban megoldódnak a problémák,
kigubancolódnak a szálak, de ezt nyilván csak azért teszik, hogy teret adjanak
a regény végével együtt közeledő új kezdetnek is…
RH1 - fülszöveg
John Kenderson rockzenész
felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt,
lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába
vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A
duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a
romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan
összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a
koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz.
A kialakult helyzetből adódóan
igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény,
vagy csak annak hajszolása.
Az apróbb félreértéseket követik
a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a
véletlenek azért erősen megtámogatnak.
A küzdelem megkezdődik,
szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is.
Az oldalak fogytával együtt a
problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák
az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…
2015. május 5., kedd
Könyvbemutató
2015.06.13-án szombaton, 10 órakor a XV. Völgységi Könyvfesztivál keretében a Reményhajsza könyvsorozat is bemutatkozik. :-)
Mindenkit várok szeretettel!
SR
Mindenkit várok szeretettel!
SR
2015. május 1., péntek
2015. március 30., hétfő
Reményhajsza III. - ajánló
Vélemény RH3-ról :-)
Köszönöm, Félcsi!
http://olvasnijo.blogger.hu/2015/03/29/sylvia-river-remenyhajsza-3
SR
Köszönöm, Félcsi!
http://olvasnijo.blogger.hu/2015/03/29/sylvia-river-remenyhajsza-3
SR
2015. február 28., szombat
2015. február 6., péntek
2015. január 28., szerda
Megrendelés :-)
A könyvek az alábbi linkeken rendelhetők meg:
RH1:
http://undergroundbolt.hu/remenyhajsza-i
RH2:
http://undergroundbolt.hu/remenyhajsza-ii
RH3:
http://undergroundbolt.hu/remenyhajsza-iii
SR
RH1:
http://undergroundbolt.hu/remenyhajsza-i
RH2:
http://undergroundbolt.hu/remenyhajsza-ii
RH3:
http://undergroundbolt.hu/remenyhajsza-iii
SR
2015. január 25., vasárnap
Könyvsorozat
Kedves Mindenki!
Az Underground Kiadó jóvoltából az összes eddigi kötet rendelhető!
Amint lesz link is a megrendeléshez, azonnal közzé fogom tenni! :-)
SR
Az Underground Kiadó jóvoltából az összes eddigi kötet rendelhető!
Amint lesz link is a megrendeléshez, azonnal közzé fogom tenni! :-)
SR
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)